Méhész közösség: A szakma örömeit és gondjait is megbeszélték a nagykarácsonyi találkozón

Papp Lászlóval, a klub vezetőjével beszélgettünk.

Papp László klubelnök

- Miért hívták meg a családtagokat is?

- Azért, mert a méhész a családtagok nélkül csak félkarú óriás. Különösen vonatkozik ez a feleségre és a felnőtté cseperedő gyerekekre. Nélkülük nem tudja a feladatait olyan szinten elvégezni, ahogy az elvárható. Magányosan sem élni, sem méhészkedni nem jó dolog.

- Ezt a napot egy jókedvű, vagy egy panaszkodós beszélgetésre szánták?

- Minden tevékenység, ami a mai világban az időjárásnak és a piaci viszonyoknak ki van téve, gondokkal, problémákkal küszködik. A mai napot nem ezeknek a megbeszélésére szántuk. Egy baráti beszélgetésre és egy finom ebédre vártuk a társainkat.

- Ezek szerint a problémamegoldó tanácskozásoknak külön színterük van?

- Különböző szintű szakmai egyesületek működnek az országban. A miénk száztíz, a megyei szervezetünk körülbelül hatszáz tagot számlál. Ezek és az országos tömörülés adnak fórumot a problémák megbeszélésre, amik sajnos szép számban akadnak.

Nagykarácsonyban tartotta a Dunaújváros és Vidéke Méhészklub hagyományos családi napját Fotók: Balogh Tamás

- Milyen volt az idei méhészszezon?

- Harmincöt éve foglalkozom ezzel a tevékenységgel, akkor még jó, közepes és gyenge éveket különböztettünk meg egymástól. Az idei közepesnek számítható, ami a mai világban a különböző meteorológiai és egyéb anomáliákat tekintve már majdnem jónak mondható. Ma már ezzel is meg kell elégednünk. Vannak egyedi, kimagasló eredményekről szóló hírek is, amiket nem mindig hiszek el. Vannak olyan méhészek, akik ebben a témában úgy nyilatkoznak, ahogy a nagyotmondó horgászok szoktak. Mindkettőjük beszámolóját megkérdőjelezzük.

- Augusztust követően van-e valamilyen virágzó vegetáció, ami örömet okoz a méheknek és a gazdáiknak?

- Az év hátralévő szakaszában már csak a vadvirágokban reménykedhetünk. Ehhez nagyobb mennyiségű esőre lenne szükség, ami a földművelőknek is jól jönne. A felpezsdülő határ virágai elegendő virágport és esetleg még nektárt is tudnának biztosítani a mi méhecskéink őszi és téli időszakhoz.

A pályakezdő

Jávor Csaba több éve ismeri a települést, megkedvelte azt, de csak egy éve költözött Nagykarácsonyba. Szívesen élnek itt a párjával együtt. Ő még biztonsági felszerelésekben végzi ezt a munkát, amit már megszeretett, ahogy a kis szorgos gyűjtögetőket, és az ízletes végterméket is. A méhész megszólítás miatt azonban egyenlőre hevesen tiltakozott.

Jávor Csaba kezdő méhész

- Miért nem akarja, hogy annak tartsuk?

- A nagy öregek azt mondják, hogy majd húsz év múlva leszek az, mert szerintük még csak méhtartó vagyok. A célom az, hogy a biztos megélhetést adó munka mellett végezhessem ezt a tevékenységet.

- Kitől tanulja a szakmát?

- Szerencsés vagyok, mert sokat segít benne a Papp Laci bácsi, a páromnak az apukája, a Czimmer Pista bácsi, illetve a testvére, a Bokor Zoli. A szakmai fogások elsajátítása mellett némi bátorság is kell hozzá. A tanulópénzt be is fizeti érte mindenki. Óvatosan kell a méheket kezelni, hiszen végül is veszélyeseknek, de szerethetőnek is mondhatóak. A velük való törődés a tavasz végi időszakban minden napos feladatnak számít, hiszen akkor fejlődik a csúcsára a méhcsalád. A rajzással vigyázni kell, mert meg kell akadályozni, hogy elmehessenek.

- A vándorlást is kipróbálta már?

- Én még nagyon az elején járok ennek a dolognak. Egyelőre megpróbálom a családok számát növelni. Még roppant sok tanulnivalóm van, ezért a vándorlás még odébb lesz, de annak is eljön majd az ideje.

- Nem félti a szomszédjait?

- Az állományom nem a családi házunknál, hanem a falu szélén lett elhelyezve. A méhek természetükből eredően nem egy "haragos fajta". Viszont, ha az ember megközelíti a kaptárakat, vagy a konténereket, ahol tartva vannak, akkor vigyázni kell velük. Hasonlóképpen a kora tavaszi, a repceidőszakban is. Nem hallottam még, hogy a szomszédokat megtámadták volna. Megtesszük a szükséges óvintézkedéseket.

A család szerepe

A Dunaújváros és Vidéke Méhészklub napján Nagykarácsonyban valamennyi férfi résztvevője emlegette a velük együttműködő családjuk nélkülözhetetlen szerepét. A másik oldal képviseletében Pappné Király Valéria mesélt a saját méhészcsaládjukról.

Pappné Király Valéria

- Ön ügyes háziasszony, méhész, vagy mindkettő? - kérdésünkre elmondta:

- Természetesen háziasszony vagyok. A méhészetben csak annyit segítek, amennyit a pörgetéskor kell, vagy amikor etetünk. Nem félek tőlük, be is megyek közéjük, amit az életben nem gondoltam, hogy majd egyszer bekövetkezik. Előtte csak a virágokon gyönyörködtem meg őket. Hogy mi kellett a változáshoz? Természetesen a férjem varázsa! - tette hozzá nevetve.

- Ebben a szakmában is nagyon elfoglaltak a gazdák?

- Ez így van, és nagyon szeretek vele menni mindenhová. Sokszor kint a területen pörgetünk, mint például Alsószentivánon vagy a Bakonyban. Gyönyörű környezetben szép munkát végzünk. Nem tartom veszélyesnek. Az egyszerűség miatt védőfölszerelés nélkül tudom csinálni.

- Egy nagyon szép és különleges zászlót készített a klubnak!

- Tavaly volt a klubunk huszadik évfordulója, és arról beszélgettünk, hogy milyen jó lenne egy zászló is nekünk. Elmentem az ezzel foglalkozó vállalkozáshoz, de horribilis összeget kértek volna érte. Azt gondoltam, hogy akkor inkább megoldom én! Megvettem az anyagot, beszegtem, rárajzoltam a mintát, és textil festékkel fölvittem rá a díszítést. Rávasaltam (ezzel rögzítettem) és valóban jól sikerült. Mindenkinek nagyon tetszett.

Mindenki azt gondolja, hogy ez egyszerű dolog

A Dunaújváros és Vidéke Méhészklub családi napján Nagykarácsonyban, rangos szakács gondoskodott az esemény vendégeiről. Farkas Imre, Előszállás polgármestere sokadik alkalommal is finomat főzött a számukra.

Kellemesen telt a nap, nagyon sokat beszélgettek egymással

- A szakácskodásban és a méhészetben is vitézkedik? - kérdeztük a polgármester, aki válaszként elmondta:

- Én nem vagyok méhész, hanem az apósom az. Amikor bekerültem a családba, akkor nyilván nekem is be kellett segítenem ebbe a tevékenységbe. Tehát inkább mondjuk úgy, hogy méhészsegéd vagyok. A szakácskodás sem egy önként vállalt szerep volt, de szívesen csinálom. Az apósom kilenc évvel ezelőtt, némi máshol szerzett gyakorlat után megkért, hogy jöjjek el és főzzek egy hasonló rendezvényen egy századagos pörköltet. Annyira sikerült, hogy azóta minden évben nekem kell ezt elkészítenem.

- Gyerekkoromban, amikor kimentem szőlőt kapálni a kertbe, a szomszéd méhei mindig megcsíptek, ezért nagyon féltem tőlük. Később, amikor megtudtam, hogy a barátnőm apukája is velük foglalkozik, el sem tudtam képzelni, hogy mi lesz ebből?! Azután a barátnőm a feleségem lett, és még ezt a szakmát is megszerettem. Bár minden velük kapcsolatos feladatot meg tudok oldani, de önállóan még nem állok rá készen. Mindenki azt gondolja, hogy méhészkedni egyszerű dolog, pedig nem az. Nagy elhivatottság és sok szabadidő kell hozzá - hangsúlyozta a méhészkedéssel kapcsolatban Farkas Imre.

Húsz éve rá voksolnak

Nem csoda, hogy Nagy Gyula, a Méhészek Fejér megyei Egyesületének az elnöke a szakma családi napján szinte minden megjelentet névről ismert. Húsz éve tölti be ezt a pozíciót, és ez idő alatt több generációnyi emberrel találkozott. Érti a szakma működését, és jól ismeri a problémáikat is. Mindenki barátsággal kínálta hellyel, és szót akart vele váltani.

Nagy Gyula, a méhészek megyei egyesületének elnöke

- Nagyon jó hangulatban telik az esemény, ami nem csoda, hiszen a méhészek minden rivalizálás, néha az irigységek ellenére is egy nagyon összetartó társaság. A munkánk során nagyon sok olyan kihívással kell szembenéznünk, amiket nem tudunk befolyásolni. Ilyen az időjárás, a betegségek, vagy a mezőgazdálkodás szerkezete, az, hogy milyen kultúrnövényeket vetnek - mondta el lapunknak.

(Nagy Gyulával készült interjúnkat később közöljük.)

Kaptár: a méhlakás. Ide gyűjtik össze a kincseiket, és itt készül a méz.

Pörgetés: a centrifugához hasonlóan működik: a méz úgy csurog ki a sejtekből, mint centrifugázás közben a ruhákból a víz.

Virágpor: A virágos növények szaporodásához kialakult homológ finom por. A kisméretű pollen szél-, a nagyméretű rovarbeporzásra utal. A méhek főként virágporból fedezik fehérjeszükségletüket.

Nektár: a növények virágainak a kiválasztott cukortartalmú édes váladéka, amelyből a méhek a mézet készítik.