Borbély Tiborné, az idei Wekerle Sándor-díjas Fejér Megyében

Egy kis bemutatkozóval kezdenénk: Borbély Tiborné, született Prikidánovics Magdolna egy horvát-bunyevác családban látta meg a napvilágot pár évvel a második nagy világégés után 1952-ben. Bácsalmás akkor is egy soknemzeti és sokvallású település volt: németek, horvátok, magyarok jól megfértek egymás mellett.

- Jó gyermekkorom volt, soha semmilyen feszültséget nem éreztem, éppen ezért mindig is büszkén vállaltam a gyökereimet, és jó érzés volt mindig is, ma is hazajárni - felelte első, immáron dunaújvárosi otthonában feltett kérdésünkre Borbély Tiborné.

- Eredetileg nem volt célom, hogy Dunaújvárosba költözzek, de végül is családi dolgok miatt így alakult, és visszagondolva azt mondhatom: nem bántam meg - teszi hozzá.

A friss Wekerle-díjas mindig is tehetséges diák volt, felsőoktatási tanulmányait a Veszprémi Vegyipari Egyetemen végezte, majd szinte rögtön az akkori Dunaújvárosi Főiskolán helyezkedett el. Két gyermeket nevelt fel, és oktatói munkája mellett még megszerezte a kémiatanári diplomát is.

- Voltak nehéz pillanatok, de soha nem éreztem tehernek. E feladatok mellett is úgy véltem, hogy szerepet kell vállalnom az 1977-ben alakult Dunaújvárosi Délszláv Klubban. Mindezzel kapcsolatban számos emléket őrzök. Egy jó és összetartó közösségbe csöppentem bele és a mai napig remekül érzem magam ebben a közegben. Nagyon szoros baráti kapcsolatok alakultak ki itt, és úgy vélem a város kulturális életéhez sikerült hozzátennünk a mi értékeinket. A Kóló tánc közösségben megélt élményként a mai napig jelen van az életünkben. Összetartó erő, kapcsolódás a régiekhez, az őseinkhez és mai napig az egység jelképe számunkra - vélekedik Borbély Zsuzsanna, akit a kissebbségi szerepvállalásáról is faggattunk:

- Soha nem volt ez számomra megterhelő, inkább egyfajta kikapcsolódásként éltem meg. A délszláv zene és délszláv kultúra ápolása és képviselete. Ma már sajnos néha kevesebben vagyunk a fiatalok szinte mondhatni szerteszét vannak. Ezen nem is csodálkozom, az én fiam is külföldön él. Megértem őket, ám engem már nem igazán lehetne kiszakítani ebből a közegből és Bácsalmásról sem. A férjemmel, aki minden törekvésemben támogatott - és szintén a Dunaújvárosi Főiskolán - ami ugye ma már egyetem - tanított, rendszeresen visszajárunk a régi barátokhoz, ismerősökhöz. Őszintén megvallva én rengeteget kaptam a Dunaújvárosi Horvátok és Szerbek Egyesületétől, és a mai napig nagy meghatottságot érzek, hogy felterjesztettek erre a rangos elismerésre, amit végül meg is kaptam. Örök élményt jelent számomra a köszöntés és a díjátadó - fogalmazott lapunknak a díjazott.

A végére csak egy megjegyzést tennék, pótolandó hosszú és érdemleges méltatást: Borbély Tiborné több mint 35 éven át dolgozott példamutatóan a helyi horvát nemzetiség érdekében - olvasható elismerésben, amelyhez ezúton is gratulálunk.