Ne váljunk áldozattá!

Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete a szokott helyen: a kereskedelmi középiskola egyik termében rendezte februári összejövetelét - két fő témában.

Az egyik, hogy hogyan lehetne valamelyest növelni a nemcsak a városalapítással, hanem a város védelmével is foglalkozó civil szervezet létszámát, amelyet sajnálatos módon kikezdett a kor: több alapítótól is végleg el kellett búcsúzniuk az elmúlt hónapokban. Nem jutottak megoldásra az ügyben.

A másik témában sem valószínű, hogy végleges megoldásra találnak: az időseket fenyegető csalások, betörések megelőzéséről, kivédéséről tartott előadást az egyesület tagjainak Körmendi János, a városi rendőrkapitányság bűnmegelőzési tanácsadója.

A városalapítók egyesületében is létszámgondokkal küszködnek. Meg az idősekre vadászókkal...
Fotó: A. G.

Azt hihetnénk, hogy már az unalomig ismételték a szakemberek az egyszerű, ám jól bevált ellenintézkedéseket, hogy már mindenki kívülről fújja: legyen gyanakvó, ne engedjen be idegeneket, árusokat, gázóra-leolvasókat, vizet kérőket. Ám dehogyis...

Továbbra is előszeretettel vásárolnak az idős magányosok értéktelen vacakokat tíz- és százezrekért, gyógyító csodakészülékeket, kínai ágyneműket aranyáron.

S még mindig nem terjedtek el a kívánatos mértékben az olyan egyszerű lakásvédelmi berendezések, mint egy ék a bejárati ajtó alá, az ablakra szerelhető riasztó (pedig a közelmúltban a városi önkormányzat a kapitánysággal és a polgárőrökkel együtt ingyenes akciót is indított ezért a belvárosban), egy második zár a bejárati ajtóra, ami már a puszta látványával könnyebbnek tetsző zsákmány felé terelheti a betörőt.

Továbbá fölöslegesnek tetszik ismételni az olyan jótanácsokat, mint hogy ne tartsuk egy helyen az összes megtakarított pénzünket vagy a teljes nyugdíjunkat. Ne váltsunk pénzt idegeneknek, s ne higgyük el, hogy családunk a kórházból kér pénzt...