40 éve élnek már a Római körút 36/b-ben

Érdekes időutazásban volt részünk pénteken. Reggel betért szerkesztőségünkbe egy jól szituált úr, Szele János, és átadott két újságcikket, amelyek arról szóltak, hogy ő és családja kapták meg a tizenötezredik lakást Dunaújvárosban. Mégpedig 1975. augusztus 8-án. A Római körút 36/b-ben, az 1. emelet 1. lakásában. A házaspár 26 hónapos nagyobb és 10 hónapos kisebb fiával költözött a kétszobás panellakásba.

Mindebben több érdekesség is van. Az egyik, hogy már én, lapunk ez idő szerint legidősebb belső munkatársa is csak halványan emlékszem Szilágyi Pali bácsira, a tudósítás szerzőjére, aki egykor a Magyar Távirati Iroda munkatársaként is készítette el az említett cikket.

Szele János és felesége, Magdika azzal az újságcikkel, ami a negyven évvel ezelőtti lakásátadásukról tudósítja a Dunaújvárosi Hírlap akkori olvasóit. Ma is ugyanabban a lakásban élnek  (Fotó: Ady Géza)

A másik, hogy a mai fiataloknak nehezen megmagyarázható módon a lakást úgy utalták ki a 26. számú Állami Építőipari Vállalat (erre is kevesen emlékeznek már...) szakmunkásaként dolgozó Szele Jánosnak. Nem vette: kapta ezt az otthont.

És az is nagyon érdekes, hogy Szele úr hatvanhat évesen, feleségével együtt ma is ugyanabban a lakásban lakik! Napra pontosan negyven évvel a korabeli sajtóban megörökített lakásátadás után.

Igaz, a beköltözés idején a Castrum negyedben még csak csuklóvastagságú suhángok már olyan terebélyes fákká nőttek, hogy bízvást árnyékot vetnek nem csak az első, hanem a feljebb lévő emeletekre is. Változás továbbá, hogy Szele úr és neje (immár negyvenkét éves házasok) nyugdíjasként élvezik a szépen felújított lakás kényelmét.

Igaz, fiaik társasága nélkül. Zoltán és Csaba felnőve ugyancsak az építőipart választották megélhetésük forrásául. Előbbi apjához hasonlóan burkoló lett, utóbbi acélszerkezeti technikus de míg Zoltán Németországban, addig Csaba Angliában keresi kenyerét. A kisebbik fiú már (szerbiai magyar feleségével együtt) két unokáról is gondoskodik.

Nyugdíjas szüleik (a feleség, Magdika ugyancsak a néhai 26. ÁÉV-nél volt előbb könyvelő, majd a gimnáziumban takarítónő) gondolkodtak rajta, hogy elköltöznek a Római körútról, hiszen Mohácson a férj szüleinek családi háza bármikor alkalmas a beköltözésre ám végül úgy gondolták, hogy mégsem. Akik ismerősök ott voltak, meghaltak már, csak a fejfájukkal beszélgethetnének, mondja a férj. Itt viszont száz méteres körzeten belül orvostól boltig mindent megtalálnak. Ismerősöket is.

- Bár... Nem jó ez így - sóhajtja Szele János. - Mi itt, a gyerekek meg szanaszét... Az unokák már nem is érzik jól magukat itt. Nekik túl meleg ez az ország, nekünk túl hideg az ottani.

Nyugdíjban a feleség kirándulni jár nyugdíjas társaival: Horvátországba, Erdélybe, Pozsonyba, Bécsbe. A férj viszont otthon olvas, mondván: annyit utazott ő már egész életében a munka miatt, Csehszlovákiába, Németországba és itthon is, hogy neki már az esik a legjobban, ha otthon lehet.

A Római körút 36/b-ben...