Nem az hal meg, akit eltemetnek

Koporsós temetési menet az Óvárosban. Egyre kevesebb ez a fajta búcsúztatás

-  Az épülő város lakói a halottaikat hova temették?

-  A TESCO előtt lévő katolikus kistemetőbe, illetve a mostani temetőnek a Temető utca és a Mikszáth Kálmán köz által határolt területén lévő, egyházi felügyelet alá tartozó parcelláiba. Ezeket később megvásárolta a városi tanács, és megkezdte a temető bővítését. A hatos út felé szélesítette, új parcellákat nyitott, sorban töltötte fel a sírokat. A parcellák eltérőek, vannak hagyományosak és urnásak. A legelső urnás temetkezés az egyházi részen volt. A város, amikor megépült, hozzájárult ahhoz, hogy népszerűsítse a hamvasztásos temetkezéseket. 1963-ban elkészítette a kettes átriumnak nevezett urnás blokkot, mert a városnövekedéssel egyértelművé vált, hogy ezek a sírhelyek hamar betelnek. Ekkoriban épült fel a Budapesti Temetkezési Intézet, azon kívül még Debrecenben működött a tanács által felügyelt hamvasztó üzem.

-  Miben változtak a temetkezési szokások?

-  Korábban a hagyományos, koporsós temetkezések országszerte elterjedtebbek voltak, abban is az egyes, illetve a dupla sírhelyesek. A házaspárok duplába temetkeztek, a baloldalon fekszenek a hölgyek, a jobboldalon az urak, mert a férj jobbján fekszik a nő. Ezeket a hagyományokat ma már nem nagyon őrizzük. A hamvasztásos temetések irányába tolódnak a szokások, nyolcvan százalékban hamvasztásos, húsz százalékban koporsós temetés történik.

-  A hamvasztásos temetésnél milyen tipikus és attól eltérő esetek fordulnak elő?

-  A hamvasztás utáni búcsúztatás az elterjedtebb. A viszonylag ritkán előforduló hamvasztás előtti búcsúztatónál még koporsóban van felravatalozva az elhunyt, akit utána a koporsójával együtt hamvasztanak. Az új építésű krematóriumok alkalmasak arra, hogy a család jelen legyen a hamvasztásnál. Arra is van mód, hogy utána a család otthon helyezze el az urnát. A szórásos temetés viszonylag újnak számít, lehet levegővel szórni, vízbe mosni. Itt nálunk, a Duna mellett, elég gyakori a Dunába szórás, ami folyóvízbe igen, állóvízbe például a Balatonba, a Velencei tóba nem engedélyezett.

-  Emlékszik zavarba ejtő kérésre?

-  Szép gesztus, de szokatlan a repülőgépről történő kiszórás. Volt egy méhész család, ők azt kérték, repülőről szórják szét hozzátartozójuk hamvait azon a területen, ahol a méhcsaládjaik gyűjtötték a mézet. A család méltón gondoskodott arról, hogy szeretettjének a legjobbat adja meg, illetve azt, amit a végakarata diktált. Nagyon fontos, sokan nem veszik figyelembe az elhunyt kérésének megfelelő temetést. Az a baj, hogy hárítunk, nem hallgatjuk meg a hozzátartozót, amikor foglalkoztatja az elmúlás gondolata. Mindannyian elmegyünk, nem tudjuk előre az idejét. Ha meghallgatjuk a hozzátartozót, elkerülhetjük később az ebből fakadó lelkiismeret furdalást. A gyász alatt csupa olyan fázis jön az életünkbe, amitől megóvhatnánk magunkat, legyen az önsajnálat vagy harag.

-  Mindenszentekkor és halottak napján tiszteljük az eltávozottakat, rájuk emlékezünk. Vannak olyanok, akik csupán ilyenkor tesznek eleget kötelezettségeinek, az év többi napján a temető közelébe sem mennek. Ítélkezhetünk felettük?

-  Nem tudok megkövetni senkit sem azért, ha évente egyszer megy ki a temetőbe. Lehet, hogy azért, mert távoli hozzátartozó nyugszik ott, vagy azért, mert érzelmileg nem kötődik a helyhez. Vannak emberek, akiknek ez nem megy, nem lehet fölróni nekik. Mindenkinek mást jelent a gyász, mindenki máshogy gyászol, van, aki otthon teszi. Nekem például úgy jutnak eszembe a nagyszüleim, ha bizonyos illatokat vagy ízeket érzek, vagy hallom azt a nótát, amit a nagymamám szeretett. Azt szokták mondani, hogy nem az hal meg, akit eltemetnek, hanem akit elfelejtenek. A legfontosabb a róluk való megemlékezés, amit nem feltétlenül a temetőben kell megtenni. Azért se menjünk ki a temetőbe, nehogy megszóljanak, amiért elmulasztottuk, nem azért megyek, kapálok, gazolok, ültetek, mert különben a szomszéd megszól. Ugyanúgy megértem azt is, aki naponta, kétnaponta, kéthetente megy ki. Sokaknál maradtak elvarratlan szálak, és furdalja őket a lelkiismeretük. Az embereket életükben kell szeretni! Örülök annak, hogy van egy ilyen ünnepünk. Az életünk és a történelem is olyan, hogy akkor tudunk előre lépni, ha a hátsó lábunk stabil, a múltunk erős alap, amire támaszkodva tudunk előre lépni. Az elhunytjainkról ne feledkezzünk meg, tiszteljük őket. Sokan már a nagyszüleik nevét sem tudják, pedig ők az őseink, az ő génállományaikat hordozzuk magunkban.