Nem kell rettegni az iskolától, a tanévkezdést lehetséges jól is megélni

Ebben igyekszik segítséget nyújtani Léránt Erika, a Szent Pantaleon Kórház pszichológusa. Fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy a stressz nem csak negatív dolog, van pozitív oldala is. Merthogy minden inger, ami ér minket nap mint nap, egyfajta stresszként fogható fel, ami beindít egy fiziológiás reakciót, ami hormonokat szabadít fel, és megtaláljuk a megoldást az adott helyzetre. Nem baj tehát, hogy ér bennünket ilyen, ettől tudunk létezni és kreatívak lenni. A nagy stressz már nem biztos, hogy jó reakciókat vált ki, jöhet a remegés, hasmenés, szívdobogás, ami már nem annyira kellemes, és nem segít a helyzet megoldásában, inkább hátráltat.

Nem törvényszerű, hogy szorongással a szívében üljön be az iskolapadba a gyerek. Sok múlik a szülőn is (Fotó: Ady Géza)

Az iskolakezdés a gyermek és a szülő számára is egy olyan helyzet, amit negatívan élhetnek meg. Ám érdemes a jó oldalát is nézni. Ha a gyerek jól szocializálódott, akkor az új helyzet a kíváncsiságot hozza ki belőle, hiszen tudja, az ilyen helyzetekben van jó dolog is. A jól felkészített gyermek tehát kíváncsisággal teli örömmel várja az iskolát. Olyan kérdések fogalmazódnak meg benne, hogy kik lesznek ott, kik lesznek az osztálytársaim?

Befolyásolhatja a gyermek szemléletét például, ha van nagyobb testvére, aki olvasott neki meséket. Ő biztosan alig fogja várni, hogy végre ő is megtanuljon olvasni. A szülőnek tehát ezt kell erősíteni, és jól kell felkészíteni a gyereket, hogy a félelem helyett izgalommal teli várakozás övezze az iskolakezdést. Egy egészséges, biztonságot nyújtó családban - ami lehet akár egy mozaik család, de akár elvált szülő is, ha nincsnek konfliktusok - a gyerek fel tud készülni a változásra, az újra. Nem fogja szorongásként megélni a helyzetet, nem fog félni, hogy mi fog ott történni vele, hogy nem ismeri, kik lesznek a társai, ki lesz a tanítónő. Ez utóbbira már az iskolák megoldást kínálnak, hiszen vannak iskolafelkészítők, ahol a gyerekek találkozhatnak a tanító nénivel, ahol ráadásul a szülőtársak is megismerkednek. Van, ahol a termet is megmutatják, hogy hol tölti majd a hétköznapjait. Ha az iskola nem biztosít lehetőséget, akkor a szülő is elviheti legalább az udvarra, hogy minél több részletet ismerjen, minél több állandóságot érezzen. Ez a gyereknek biztonságot, megnyugvást ad, és a természetes alarm stresszel fog majd az iskolába menni. Egyfajta izgatottsággal, ami segíti őt abban, hogy jól érezze magát. Félni általában az ismeretlentől félünk, ezért igyekezzen a szülő minél több részletet elmondani az iskoláról, hogy mire számíthat a gyerek az iskolakezdés után.

Léránt Erika, a Szent Pantaleon Kórház pszichológusa a biztonságérzet kialakítását javasolja (Fotó: Zsedrovits Enikő)

Ám nem csak a gyermeknek jelenthet stresszhelyzetet a tanév kezdete, hanem a szülőnek is. A túl óvó szülői háttér, ahol erősebb a szorongás a szülőben, és nehezebben engedi el a gyereket, sokat nehezít a helyzeten. Érdemes ilyenkor átgondolnia , hogy megvolt az iskolaválasztás, beszélt a tanítóval, meggyőződött róla, hogy jó helyen lesz a gyerek. De a gyereknek is lehet korábbi rossz élménye, amikor az elszakadást rosszul élte meg, mert nem volt felkészítve, hogy otthagyják akár a nagyszülőnél, akár például kórházban, akkor ezt a szorongását átteheti az iskolára is. Ha nem érzi a szülőnél a túl óvó, szorongó hozzáállást, akkor nem is veszi át ezt tőle, és zökkenőmentessé válhat az iskolakezdés. A szülő tehát azzal segíthet a legtöbbet, ha önmagát nyugtatja le, hisz akkor tudja a gyereket megnyugtatni. Nyilvánvalóan nagyban meghatározza mindezt, hogy milyen a gyermek személyisége, hiszen nem vagyunk egyformák.

Az iskolák toleránsak általában, és megengedik, hogy a szülő bekísérje a terembe, leültesse a padba ebben az átmeneti időben, amíg megszokja az új környezetet a gyerek. Minél több biztos pontot tud a gyerek, annál könnyebben fog kijönni ebből a helyzetből. A legfontosabb tehát a biztonságérzet megteremtése.