Örökségem

A hölgyek szája a fülükig szaladt. Ez a jelenet az egész napjukat bearanyozta. Nem csak azért, mert kedves szavak voltak, hanem mert egyszerre szóltak huncutul, és a legmélyebb tisztelet hangján. Csodáltam az öreget, hogy így tudott bánni az emberekkel.A bácsi a nagyapám volt, és nem hittem, hogy ez a párbeszéd az egész életemre kihatással lehet.A sors kusza ösvényein elég sokára jutottam el oda, amire azt mondhattam, révbe értem: egymásra találtunk a mentőzéssel. Addig persze sok minden történt. Köztük, ami azóta is megingathatatlan alapját képezi minden cselekedetemnek: megbonthatatlan kötelék szövődött egy csodálatos nő, és köztem.

A nagyapai örökség már akkor megmutatkozott: azt éreztem, nem lehetek elég kedves, figyelmes és szolgálatkész vele szemben. Tiszteltem, mert nő, szerettem, mert ember. Ha ehhez hozzákeverem az alkalmazkodás, a megbocsátás és legfőképp a belátás erényét, máris kész az örök boldogság elixírje, amire már csak hab a gyerekáldás. A házasságunk azóta is szárnyal, szerelmesebbek vagyunk, mint valaha.A munkámat imádom, mert – bár az élet a mentőzésben fukar kezekkel méri a sikert – meg tudom találni benne a boldog pillanatokat. Ez egyetlen dolognak köszönhető: őszintén szeretem az embert, pusztán, mert ember.

Szívből örülök egy hálás pillantásnak, elhaló mosolynak, egy tétova mozdulatnak. Mindenkiben látni akarom az értéket, ha néha mégoly nehéz is.Hiszem, hogy valahol mélyen ott bujkál benne, csaknem tudja kimutatni. De fizikai fájdalmat érzek a képmutatás, az alattomosság és gonoszság láttán. Őket próbálom messze elkerülni, kizárni az életemből. Ha lehet. Ha nem, szenvedek, és igyekszem még több erőt meríteni a szeretetemből. Van belőle rengeteg, hát osztogatom. Nem kell más hozzá, csak egy kis odafigyelés, hogy észrevegyük, hol van rá szükség. Innentől már egy apró, de őszinte érintés is csodákat tehet, csakúgy, mint a mosoly, a kedves hang, biztató pillantás. Ne gondolkodjunk! Tegyük ösztönből! Könnyebben megy, ha hisszük is, képesek vagyunk rá. Merjünk szóba elegyedni idegenekkel, ajánljuk fel bátran a két karunk erejét, ha szükségét látjuk, engedjük előre mi is a „kislányokat”! És nem csak mi, de a körülöttünk lévő világ is kitavaszodik.

Nekem nem volt szükségem a vallás erejére ahhoz, hogy tudjam, a szeretet valóban meg tudná változtatni az egész világot. Ám ha másnak vele könnyebb, hát rajta! A lényeg az eredmény. Nem kell ezt demonstrálni, világgá kiáltani, csak csendben megtenni.Mentősként sokszor állok tehetetlenül, de annyira sosem, hogy szeretetből ne jutna a rászorulóknak. Ha ekkor látnák a szemüket, mindent megértenének.