50 éves Móriczos osztálytalálkozó

Ötven esztendeje végezték el a Móricz Zsigmond Általános Iskolát, azok az emberek, akik szombat délelőtt tizenegy órakor az intézmény előtti kis terecske sarkán, egy fa alatt gyülekeztek csendesen, szerényen.

Tanúi voltunk például, amint megérkezett egy szikár, bézból sapkás, hosszú, varkocsba fogott őszhajú férfi, megállt a csoport szélén, köszönt: szevasztok, és várt.

Senki nem szólt. Csak nézték. Végül ő volt kénytelen újra megszólalni:

- Én vagyok a Lengyel József - mondta egyszerűen.

Szó le nem írhatja, milyen üdvrivalgás fogadta ezt a szürke bejelentést!

S hányszor megismétlődött ez a jelenet...

Az osztály, mégpedig a VIII. a 1956-tól 1964-ig jártak a város zenei általánosába bár nem zenei tagozatosokként. Legfeljebb énekkarosok voltak közöttük, de akadt, aki szavalókórusban élte ki képességeit.

Említett hölgyek és urak idősebbek nálam (noha ez nem látszik rajtunk) mégis rengeteg ismerős nevet találtam azon a bizonyos általános iskolai osztálytablón, amelyet az egyik szervező, Bottlik Gizella, asszonynevén Lengyel Vilmosné gondosan magával hozott, mivel: megőrizte, ötven éven át!

Csak, hogy a megjelent VIII. a-sok közül említsek néhányat a korábban már megnevezetteken kívül: Jelinek Tibor, régi vendéglátós, vagy Somogyi György, korábbi önkormányzati politikus.

Mivel a távolmaradókat nem volt módomban megkérdezni arról, hogy leírhatom-e a nevüket, őket csak másképp idézem ide. Ebbe az osztályba járt például nagyon régi, kedves barátom, újságírótársam is. Mint volt mozigépész barátom. Másik kedves kollégám átmenetileg külfödlre szakadt bátyja. A város korábbi tüdőgyógyász és allergológus főorvosa. Egy neves vendéglátó família egyik sarja. S még hányan!

Akik összejöttek, megnézték régi tantermüket az iskolában, majd a Halászcsárdában idézték emlékeiket.