Hírek

2014.02.10. 17:00

Ózdról érkeztek Dunaújvárosba

Dunaújváros - A Hevesi család két kisgyerekkel 1986-ban Ózdról költözött Dunaújvárosba, a feleség a főiskolán, a férj a Nagyolvasztó gyáregységnél helyezkedett el.

Szente Tünde

Hevesiné Kővári Éva és Hevesi Imre – a dunaújvárosi kohós csapat nem volt ismeretlen számukra (Fotó: a szerző)

Hevesi Imre, a nagyolvasztómű technológiai osztályvezetője az egyetem elvégzése után, 1979-ben az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében kezdett, onnan a folyamatos öntőműbe, majd a kohóhoz került. 1986 májusában a dunaújvárosi főiskolások dr. Tóth Tamás vezetésével Ózdra látogattak és a nagyolvasztóhoz is eljutottak, ahol akkor már üzemvezetőként dolgozott. Beszélgetés közben Tóth Tamás említette, hogy a tanszékükre kollégát keresnek, ő a két kislányukkal gyesen lévő feleségét ajánlotta. Akkor dr. Hanák János volt a Képlékenyalakító és Fémtan Tanszék vezetője, tárt karokkal fogadták Évát, aki az egyetem fémtani ágazatán végzett. Ózdról 1986. október elsejével költöztek ide:

- Nekem a dunaújvárosi kohós csapat nem volt idegen, szakmai vetélkedőket rendeztem Ózdon, itt pedig Farkas László volt az egyik irányítója ennek a programnak. Egyenes út vezetett a dunaújvárosi nagyolvasztóhoz, másra nem is gondoltam emlékezett vissza a férj.

A feleség, Hevesiné Kővári Éva, az ISD Dunaferr Zrt. minőségügyi és környezetvédelmi igazgatója a miskolci egyetemen ismerkedett meg jövendőbelijével. A Dunaújvárosba költözésre így emlékszik vissza: Somogyban születtem, én már egy nagyot ugrottam, amikor Miskolcra, az egyetemre, és annak befejeztével a férjemmel együtt Ózdra kerültem. Annak ellenére, hogy szerettem Miskolcon és Ózdon is élni, szerencsénk volt, hogy adódott ez a lehetőség, örültem, hogy a szülőföldemhez közelebb kerültem.

- Kik vezették a gyáregységet? - kíváncsiskodom Imrénél: - Márkus László, a helyettese Farkas László, Lehoczki József pedig az üzemvezető volt. Az után, hogy Ózdon már üzemvezető voltam, rettentően viszketett a nyakam , amikor szállóport kellett eresztenem, metallurgus kohómérnök és ipari kemence szakmérnöki végzettséggel. Úgy, mint minden kezdőt, felvettek szállópor eresztőnek, de rövidesen beletanultam a dolgokba, főgázkezelő lettem. Nyugdíjba ment az akkori főművezető, Batta Barna és felajánlották a munkakörét. Jelenleg technológiai osztályvezető vagyok a nagyolvasztó gyárvezetésében. A város akkori viszonyai felől érdeklődve, a válasz: A fiatal város szép volt, tetszett. Amikor visszamentem Ózdra, elszörnyülködtem. Miután eljöttünk, két éven belül leépült a gyár. Sokan kérdezték, hogy megérezted, hogy el kell menni? Szerencsés voltam, szerencsések voltunk a családdal.

Éva elmesélte miként lett ő is Dunaferres: Volt egy évfordulós főiskolai rendezvény, ahova a vasműs vezetőket is meghívták, köztük Menyhárt Ferencet, a Lemezalakító Kft. ügyvezető igazgatóját és Tóth Lászlót, a Ferromark Kft. ügyvezető igazgatóját. Ott ismerkedtünk össze, beszélgettem velük, Menyhárt úr kérte, hogy keressem meg. Minőségbiztosítási rendszer felügyelői állást ajánlott, elfogadtam. Néhány hónap múlva minőségügyi vezető, majd később minőségbiztosítási főmérnök lettem.

Innentől kezdve az asszony pályája rohamléptékkel ívelt felfelé, az Év Menedzsere kitüntetést is megkapta: - Sokat gondolkodtam ezen, nem volt tudatos bennem a karrierépítés. Alaptermészetem, hogy mindig mindenről véleményt nyilvánítok, jobbítani akarok, nyüzsgök. Szeretek szerepelni, előadásokat tartani, publikálni, szervezni, valószínűleg a habitusom és a szakmaszeretetem voltak előrejutásom okai.

Mindketten erősítik az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet (OMBKE), Hevesi Imre a dunaújvárosi szervezet titkára: - Az egyesület helyi szervezetének létrehozását ugyanaz a Pilter Pál kezdeményezte, aki az egyes számú nagyolvasztó első gyárrészlegvezetője volt, s a szakmai szervezet ugyanabban az esztendőben kezdte meg munkáját, amikor elindult a nyersvasgyártás Dunaújvárosban. Ma a legfontosabb feladata, hogy a kohászokban fenntartsa a szakmai hovatartozás tudatát. Ez a város a gyárért épült, a gyárban dolgozók valamilyen módon a kohászathoz kapcsolódnak. Dunaújvárosban közel háromszáz fő a taglétszámunk, többségükben az iparban dolgoznak, és negyvenegynéhány a főiskolai hallgató. Az egyetemen első évesként léptem be az egyesületbe, később az ózdi, majd a dunaújvárosi szervezet vezetőségi tagja lettem. Itt helyben dr. Ágh József és Sütő Zoltán látták el a titkári, illetve a szervezőtitkári feladatokat, a munkájukat viszem tovább 2003 óta.

A témánál maradva azt szeretném megtudni, hogy az OMBKE mit tud tenni a dunaújvárosi kohászat fennmaradásáért? -  Az egyesület nem hagyhatja szó nélkül, hogy elmondja a szakmai véleményét, érveljen a kohászat létjogosultsága mellett - feleli Imre. Bármilyen fórumon szóba kerül a dunaújvárosi gyár működése, létjogosultsága, az OMBKE is megszólal. Valamikor a családommal együtt azzal a hittel jöttünk ide, hogy egy kohászati nagyvállalat és egy kohász város: örök élet és biztonság. Most viszont abban reménykedünk, hogy a város nem jut Ózd és Diósgyőr sorsára

- Ismerem a férjem egykori és jelenlegi főnökeit és munkatársait, s azt kell, mondjam, hogy egy irigylésre méltó közösség az övék. A nehéz, veszélyes technológia összekapcsolja őket, egymásra vannak utalva, és ez minden helyzetben, a munkaidőn túl is érződik rajtuk. Kevés olyan szervezet van, amelyik olyan összetartó, mint a nagyolvasztómű csapata, ezért irigylem is őket - mondja mintegy zárszóként a feleség.



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!