Pannon Tükör vidékjáró Dunaújvárosban

Terebélyes bemutatkozással jelentkezett szerdán este a Kortárs Művészeti Intézetben, a zalaegerszegi szerkesztésű, ám országos kitekintésű Pannon Tükör című folyóirat.

Pálinkás István költő, irodalmár is felszólalt a baráti hangulatú író-olvasó találkozón a Kortárs Művészeti Intézetben (Fotó: Lázár Zsolt)

A főszerkesztőt, Péntek Imrét és Szemes Péter főszerkesztő-helyettest a vendégfogadók részéről Pásztor Bertalan kérdezte. A fölolvasások mellett bőven jutott idő a Tükör helyi, regionális és nemzetközi értékeinek bemutatására is.

A Pannon Tükör  kulturális folyóiratot a Zalai Írók Egyesülete alapította 1995-ben, majd  2009-től az egyesület neve Pannon Írók Társaságára változott.

Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője (Fotó: Lázár Zsolt)

Az alapítók anno célul  tűzték ki, hogy a folyóiratban tükröztetik a történelmi Pannónia sokszínű kulturális életét, és értékelik a régióban születő irodalmi, képzőművészeti, színházi és zenei alkotásokat, produkciókat, valamint közzé teszik a múlt sorsformáló eseményeiről szóló izgalmas dokumentumokat, tanulmányokat. Fontos szerepet szánnak a határokon kívül élő magyarság kultúrája felmutatásának és megőrzésének, ezen belül is kiemelt figyelemmel kísérik a szomszédos Muravidéken élő alkotók munkásságát.

A Pannon Tükör folyóirat regnáló vezetői számot adtak arról, milyen utakon jár manapság a folyóirat és milyen további, főként nemzetközi célokat tűzött maga elé.

Népes közönség - előtérben Kálnay Adél író-költő, pedagógus (Fotó: Lázár Zsolt)

A Tükör 2012-es évi utolsó számában külön rovatot szentel Dunaújvárosi Műhely címmel a helyi alkotóknak. A megjelent szerzők: Pásztor Bertalan, Kálnay Adél, Bujáki Lívia, Pilizota Szandra, Dreff János, Szemere Brigitta, Pósa Zoltán, Petróczi Éva, Péntek Imre.

Az izgalmas beszámolók és a fiatal diákok által előadott versek, és más irodalmi termések valóban színvonalas estét jelentettek az egybegyűlteknek. Akik - mint az a meghívott tükrös szerkesztők is elismerték - jóval nagyobb számban jelentek meg, mint ahogy azt Zalában megszokták.

A végén már csak az motoszkált a fejünkben, hogy akkor miért is szűnt meg helyben a TÉR folyóirat, ha már ilyen bő a termésátlagunk.