Hírek

2015.09.13. 08:08

Várostörténetek: papírgyártás Dunaújvárosban

A város- és az ipartervezők világosan látták, hogy a nehézipar mellett a könnyűipart is fejleszteni kell. Így jött létre a könnyűipar nehéziparának ismert papírgyártás Dunaújvárosba való telepítésének tervezete.

Szente Tünde

Fában szegény országunkban az ősi foglalkozást űzőkhöz kellett fordulni: termeljenek több búzát, rozsot, hogy szalmájából több cellulózt nyerjünk a leendő szalmacellulóz-gyárak számára – írja Nádas Mária az „Egy a kilenc közül” címmel a Dunaújvárosi Papírgyár fennállásának 15. évében, vagyis 1977-ben megjelent riportkötetben. Majd így folytatja: Szolnokon már 1954-ben megkezdte a termelést az új és első szalmacellulóz gyár. A távlati fejlesztés azzal érvel, hogy további kiskapacitású gyárakat létrehozni nem kifizetődő. Az ötvenes évek elején egy olyan szalmacellulóz gyár előterve készült el, amely évi húsz-, huszonkétezer tonna cellulózt termel, s a beruházás második lépcsőjeként papírgyárral, facsiszolatot előállító üzemmel bővíthető. Mivel a cellulóz- és papírgyártás „vízéhes”, s így csakis nagy vízhozamú folyók mentén telepíthető, az ország folyóit, környezetét vizsgálva, a Könnyűipari Minisztérium 1955 márciusában Sztálinváros mellett döntött. Az üzembe helyezés éve először 1958 volt. A végleges kiviteli terv 1956 márciusára készült el. Ebben már az üzembe helyezés időpontját 1960-ra írta elő a miniszter-tanács.

Amikor elkezdődött... Nagy Józsefné könnyűipari miniszter megteszi az első kapavágást. Tőle jobbra Tapolczai Jenő tanácselnök, balra (idősb) Kocsa László párttitkár

A város akkor még a Vasmű munkásszállásánál véget ért, és a Vasmű kerítésein túl tanyavilág húzódott. A kellő előkészületek után 1956. szeptember 11-én Nagy Józsefné könnyűipari miniszter kapavágásával ünnepélyesen megkezdődött a leendő Dunai Szalmacellulózgyár építkezése. 1956 októberében az építkezés leállt. A kormányzati szervek csak 1958 októberében rendelhették el a beruházás folytatását. Az újra megindult munka során legelőször a gyár főépületének építéséhez, a szalmatároló alapozásához és a gyári sínhálózat kiépítéséhez kezdtek hozzá. A hatszázmilliós beruházást irányítók, építők ki tudja hányadszor, újra átélték a gyár-építéssel járó nehézségeket: a barakkban lakást, a sárdagasztást, a por nyelését, a „fapados” autóbuszon való utazgatást.

Az 1960. január 1-i adatok szerint a tízéves város harmincezer lelket számlált. Felmérték a munkaerő-felesleget is, másfél ezren vannak, többségük nő. Szükséges volt tehát a nehézipar mellé könnyűipart telepíteni, ahogy erről a Sztálinvárosi Tanács 1960. január 28-ai tanácsülésének jegyzőkönyvei is tanúskodnak. Tapolczai Jenő tanácselnök ekkor jelentette be, hogy a nehézipar mellett egyre több könnyűipari üzem kezdi meg működését a városban, a volt kikötő épületében a Vörös Október Férfiruhagyár részlege már üzemel. Ugyanitt épül a könnyűipar egyik nagy cellulózgyára, és a távlati koncepció szerint egy papírgyár is.

A Könnyűipari Minisztérium kollégiuma 1960. szeptember 27-i ülésén tárgyalta meg, hogy milyen erőfeszítésekre, intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy 1962. december 31-én elkezdődhessen a próbaüzem. A KISZ városi bizottsága a város fiataljai nevében védnökséget vállalt az építkezés és szerelés felett. Felgyorsult az építkezés üteme, és vállalták, hogy nemcsak az eredeti határidőre, de az előtt négy hónappal készen áll az üzem a próbaüzemelésre.

Először indultak meg a Dunai Szalmacellulózgyár gépei 1962. szeptember 3-án. A próbaüzemelés sikerét háromszáznyolcvan papíripari dolgozó biztosította. Ez a létszám rövid idő alatt elérte az ötszázat. Az „öreg szalmacellulózgyár” mellett pedig már egyre észrevehetőbben növekedett az „ifjabbik testvér”, a leendő papírgyár.

Az első kapavágás helyén, 1962. december 8-án avatták fel „hivatalosan” a gyárat.

Hírek a múltból

A Sztálin- később Dunaújvárosi Hírlap nagy figyelmet szentelt a „szalmacellgyárnak”. Szinte minden lapszámban találunk híreket az építkezésről:– Új gyáróriás nő a gabonaföldeken, épül hazánk legnagyobb szalmacellulóz gyára– Háromszáz építőmunkás dolgozik a cellgyár építkezésén, távlati tervek szerint itt épül meg a papírgyár is, 1967-ig lesz bőséges munka ezen a területen– Sztálinváros új, talán legszebb városrésze lesz a középblokkos elemekből épülő „szalmacell-lakótelep”. A Duna partján hétszáz dolgozónak lesz összkomfortos lakása. Az építkezést Hasszán Márton, a legrégibb városépítő főmunkavezető irányítja. Iskola, üzletház, munkásszálló épül a lakótelephez

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!