Parádés búcsú a ligettől

Természetesen pontosításra szorul az iménti kijelentés, no nem, mintha nem bolondította volna meg a közönséget a zenekar, de tudjuk, az idei sorozat utolsó koncertjét majd csak augusztus 30-án hallhatjuk, a szokásos Ligetzáró-Évadnyitó Piknik forgatagában. Ám azt is tudjuk, hogy addig már hiába megyünk ki szerdánként, vagy hétvégén a ligetbe, kis eséllyel találkozhatunk csak zenészekkel, azokat sem a Bartók szervezte oda.

A Group'N'Swing zenekart viszont igen, bár az eredeti terv szerint a szabadtéri színpadon lépett volna fel „Magyarország kedvenc Swing & Boogie Show zenekara"- ahogy a műsorfüzet írja, ám a viharfenyegetettség a nagyterembe kényszerítette őket. Ott viszont már türelmetlenül várt rájuk a telt háznyi közönség. Oly sokan, hogy cipőkanállal tudták csak beerőltetni őket, a kicsit késve érkezők pedig már a lépcsőn is ültek. Nincs min csodálkozni, mondhatnánk, ezt teszi a televíziós nézettség, ám ez esetben nem pusztán ennyiről van szó.

Gájer Bálint (elöl) lenyűgöző könnyedséggel énekelte a könnyűnek nem mondható dalok sorát (Fotó: Ónodi Zoltán)

A zenekar a másfél órás koncert minden pillanatával bizonyította, hogy profizmus áll a teljesítmény és a siker mögött minden tekintetben. Mire a zenészek színpadra lépnek, addigra már felvételről megalapozzák a hangulatot, majd szinte észrevétlen veszi át az élő zene a „konzerv„ szerepét, hogy mire színre lép a „díva„ lila, testhez simuló ruhájában, már üzemi fordulaton találja a közönséget. Mihályi Réka sminkje, haja, cipője, még a megszólalása is alaposan átgondolt és megtervezett, de ennél még kényelmesebb helyzetbe érkezik az ünnepelt gigolo, Gájer Bálint, kifogástalan öltönyben és stílusban. Nem véletlenül ítélték neki oda korábban az Allee Elegancia Díját, vagyis a legelegánsabb zenésznek járó elismerést. Mindketten rendkívül könnyedek, és nem csak az énekben, mintha mindig az utca naposabb oldalán járnának, mint az első dal szövegében.

A két énekes, Mihályi Réka és Gájer Bálint remek kettőst alkot az akár többszólamú dalokban is (Fotó: Ónodi Zoltán)

Bár a fellépés minden pillanata alaposan megtervezett, a szólók alkalmával a négytagú fúvós szekció (Csík Tibor - trombita, vokál; Nyikes Krisztián - trombita, vokál; Bakó István - szaxofon, vokál; Almási Attila - harsona, bariton szaxofon, vokál) kijön a pulpitus mögül egyesével középre, ha a gitár (Gyalog Zoltán), a zongora (Lőrincz Ádám), vagy a nagybőgő (Molnár Péter) szólózik, akkor körülveszik, együtt élnek vele. A két énekes folyamatosan fenntartja a figyelmet, Bálint rendszerint bohóckodik, de azt is elegánsan, kolomppal a kezében lejön a nézőtérre, vagy a portálban rongylábazik, Réka pedig nem takarékoskodik a tánclépésekkel, világossá téve, nem hiába volt versenytáncos tizenkét éven át. Állandóan figyelnek egymásra, néha összeölelkeznek a szám végén, néha közös pózban fejezik be, néha évődnek, néha egymásnak dobják a labdát a felvezető szövegekben.

Meiszter Judit kislánya a színpadon énekelhetett az együttessel (Fotó: Ónodi Zoltán)

A teljes zenekar – mintha benne lenne a szerződésükben – fülig érő szájjal bohóckodik, különösen igaz ez Lőrincz Ádámra, vagy Almási Attilára, aki kis magánszámot ad elő a végén, az előszínpadon hanyatt fekve lábával tologatja a pozán csövét, így játszva a Mézga család dallamát. Talán egyedül a dobos, Péntek Tibor marad ki az össznépi jókedvből, helyhez kötöttsége némileg indokolja ezt. A válogatás az első és a második lemez anyagából feldolgozásokkal dúsítva elröppenti a másfél órát mambóval, swinggel, rock&rollal, boogie woogie-val.