2016.09.23. 15:33
Parlamenti belépő
Közel egy éve azt olvastam, hogy a Chicagói Egyetem kutatása szerint a szaglás elvesztése figyelmeztethet a halál közeledtére: ha nem érzékelünk szagokat, harminckilenc százalék az esélye annak, hogy öt éven belül meghalunk, ami nagyobb valószínűség, mint a szívbetegségek vagy a rák esetében.
Jót mosolyogtam ezen a híren, mígnem akkor egy reggel rossz közérzettel ébredtem. Sebaj, gondoltam, majd a reggeli kávé helyrehoz. Így hát lefőztem a kávét, és akkor megtörtént a baj. Egyszerűen nem éreztem az illatát, hiába szaglásztam. Hirtelen eszembe jutott az olvasott cikk, és elöntött a hideg veríték, a tarkómon éreztem a halál leheletét. Aztán elmentem az orvoshoz, aki megnyugtatott, csak enyhe meghűlésem van, ezért dugult el az orrom, és ezért nem érzem a szagokat. Orrcseppeket írt fel, és láss csodát, másnap reggelre már kutyabajom sem volt. Mi ebből a tanulság? Csak annyi, hogy nem kell minden hírt készpénznek venni, és nem árt utánajárni a baj eredetének. Én is ezt tettem.
Hogy miért is meséltem ezt el önnek, tisztelt olvasó? Azt már tudom, hogy a szaglásom rendben van, de újra elbizonytalanodtam. Új képviselőnk parlamenti szűzbeszédét hallgatva és olvasva nem hittem a fülemnek és a szememnek sem. Most nem mentem emiatt orvoshoz, mert tudtam, hogy említett érzékszerveimmel szerencsére nincs baj. A képviselő hétfői első parlamenti felszólalása hűen tükrözte azt, hogy nem tudta mi történik majd szerdán. (A Dunaferr visszavonta létszámleépítési szándékát - a szerk.)
A világban nyitott szemmel közlekedő emberként nyomon követhettem, hogy milyen erőfeszítések árán sikerült a vasműs munkahelyeket megmenteni. Ehhez azért kellettek bizony a kormány, a térség, a város képviselői, politikusai, a vasmű szakemberei, ide értve a tulajdonosi szándékot, a menedzsment és a szakszervezetek erőfeszítéseit és a dolgozók áldozatvállalását is.
Ám jön egy ember, aki túllépve, kisajátítva mások évek óta tartó munkáját saját pártjának tulajdonítja mindezt.
Nem elegáns belépő.
