2017.03.06. 20:50
Pecsét István javára - Hamarosan közszemlére tesszük a tárgyakat
Dunaújváros - Kis kincsek jöttek lapunkhoz: nemsokára megnézhetik az interneten a megvásárolható tárgyakat, amelyek ellenértékét Pecsét István javára ajánlják fel.
Ismét elfogultságot jelentek be - habár legújabb riportalanyomat hétfőn reggel láttam először, s nem is tartozunk azonos korosztályba.
Viszont ő boldogult édesanyám korosztályába tartozik - s mindkettejüknek igencsak hányatott, szerencsétlen sors jutott osztályrészül. Úgy tűnik, a harmincas évek elején születetteknek nem kedvezett a szerencse.
Ebből máris kiderül, hogy Horváth Sándorné elmúlt már nyolcvan esztendős - unokája is harmincegy éves. Az unoka életkorának pedig jelentősége van, mivel a szó szoros és átvitt értelmében atletikus termetű Horacsek Norbert pontosan Pecsét Istvánnal, lapunk, valamint a város és a városkörnyék támogatottjával egykorú.
Ez adta az ötletet, hogy a nagymama és unokája (akik már csak így, ketten alkotnak egy családot) Pecsét István javára ajánlják fel annak a sok-sok, pénzértékben apróságnak számító holmi ellenértékét, amitől a nagymama szabadulni akar.
Nehéz elmondani, hogy miért. Egy részüktől azért, mert semmi nem fűzi őt e tárgyakhoz, csak azért vette meg annakidején, amiért eleink annyi mindent tartalékoltak: úgymond hátha szükség lesz majd rá.
Másik részétől pedig éppen ellenkezőleg: azért akar szabadulni, mert túlságosan is sok emlék fűződik hozzá.
Elsősorban könyvekről van szó: így a rendkívüli sikerű A világirodalom remekei sorozatról, használati tárgyakról.
Maradhatna náluk minden, amit felajánlanak, hiszen hely éppenséggel lenne hozzá, vagy el is adhatnák - ám a nagymama figyelemre méltóan magyarázza döntésüket:
- Olyannak nem adom oda ezeket a holmikat, aki nyerészkedni akarna rajtuk. Az unokámnak megvan mindene, ami kell, nekem meg már egyre kevesebb kell. Azt, amit én nem kaptam meg az élettől, most szeretném másnak adni.