Pentelei böllértalálkozók

A közelgő, jövő szombaton rendezendő Pentelei Kolbászfesztivál apropóján tekintettünk vissza Szabó Tamással, a hagyományőrző egyesület elnökével óváros egy-két disznóvágáshoz kapcsolódó történelmi adatára, emlékére. Érdekességként: 1942-ben 4960 darab sertést, 1337 tehenet és 662 lovat tartottak a pentelei gazdaságokban. A világháború előtt és után még Pentelén is óriási hagyománya volt a házi disznóvágásnak és az azt követő disznótornak. Utóbbi ma is családi ünnepnek tekinthető, de jóval nagyobb jelentőséggel bírt a hűtőgépek modern világa előtt. Akkoriban ugyanis a magyar családoknak az egész évi húskészletét kellett a disznóvágás alkalmával feldolgozni és elraktározni. A sózott, majd füstölt termékek: szalonna, sonka, kolbász, szalámi egész évben fogyasztható volt, éppúgy, mint a zsírban tartósítva elrakott sült hús, oldalas. A pentelei gyerekek nyári kedvelt eledele a zsíros kenyér volt kovászos uborkával.

Disznóvágás Farkas Jánoséknál a Temető utcában - a pörzsölés után alaposan le kell vakarni és lemosni, tisztítani az állat bőrét

- Sokan emlékeznek még az ötvenes-hatvanas évek Penteléjére, amikor a téli hidegek beálltával élénk sertéssikításra ébredtünk. Minden bizonnyal így volt ez már az 1700-as évek elejétől a rácok letelepedésének időpontjától. Ugyanis a sertéstenyésztést településünkön a rácok honosították meg - mondta Szabó Tamás. A disznóvágást megörökítő képek és írásos feljegyzéseink az 1900-as évek elejétől bizonyítják e gazdasági ágazat nagy jelentőségét. Általában minden családnál volt egy olyan ember, aki értett a feldolgozáshoz, azaz a böllérkedéshez, ez általában a családfő volt. Míg a férfiak a sertés vágásán dolgoztak, addig az asszonyok előkészítették az edényeket és a főzéshez tűzifával begyújtottak az üstházban.

Az első kolbászfesztivál 2010-ben még a Park Center parkolójában volt. Szemből Szabó Tamás és Cserna Gábor polgármester

A disznóvágás előtti nap szokás szerint összeült a családi tanács és felkészült a másnapi teendőkre... Érdekes, hogy a régi Pentelén nagyon fontos volt a zsír mennyisége, mert az akkori embert próbáló fizikai munkához bizony kellett a kalória. Ott kezdődött a minőség, ha a tokaszalonna az első sonkánál vastagabb volt négy ujjnyinál. Jó hírű hentesként emlegették az 1900-as századforduló után Mészáros Istvánt (Petőfi út) id. és ifj. Hauzer Gyulát (Magyar út) Lengyel Józsefet (Lengyel köz) Nyúli Jánost (Brettyó) Windics Mihályt (Arany János út) és Szekérka Bélát. Ők a hentesüzletük mellett vállaltak családoknál is disznófeldolgozást. Hentesüzlet nélküli igazán híres nagy családi böllérként emlegetik még a mai napig is a Nyúli Náci bácsit (Kistemető út) Bartalos Mihályt (a focikapus Besát) ifj. Kelemen Ferencet (cséplőgép tulajdonos a II. világháború előtt) Hirtling Pistát (az 50-es évektől) id. Rekenye Mártont (1920-1960 között.) Érdekességként említem, hogy a legrégibb hentes Petrovics István a nagy költő édesapja, akinek a Petőfi út 15-ben volt a hentes és mészárszéke. - A Pentelei Kolbászfesztivállal e szép hagyománynak szeretnénk emléket állítani - tette hozzá Szabó Tamás.