A pentelei deportálásokról

Az adatsorok mögött emberi sorsok, családi tragédiák sora. Képünkön Csefkó Farkas András (Fotó: Ónodi Zoltán)

A múlt szerdán Nem megdöbbenteni akartak címmel közöltünk egy írást. A cikkben a Széchenyi István Gimnázium két pedagógusa dr. Gentischerné Dani Zita, Kácserné Tallósi Éva egy pályázat keretében tanulmányi úton járt Jeruzsálemben, ahol a Jad Vasem Holokauszt Mártírok és Hősök Intézetében oktatási képzésen vették részt. Tapasztalataikról a fent említett írásban beszéltek, megemlítve, hogy az 1944-ben történt deportálások idején Dunapenteléről is több száz magyar zsidót vittek el.

Cikkünkre levélben reagált Csefkó Farkas András, aki közölte, a lapunkban megjelent adatokat a már ismert kutatási eredmények tükrében illene pontosítani.

Farkas urat otthonában kerestük fel. Csefkó Farkas András kiváló kutatója és ismerője Dunapentele és Dunaújváros történetének. Régi pentelei családból származóként a saját kutatásait gazdagította a családi-baráti körben korábban elhangzott történetekkel, visszaemlékezésekkel. Beszélgetésünk alatt kiderült rengeteg időt és energiát fordított arra, hogy kutassa, feltárja az 1944-es deportálások hiteles pentelei történetét és a korábban, 1941-ben munkaszolgálatra vitt magyar zsidók és családjaik történetét is. Dunapentelén 1944 június 6-án 56 fő vagoníroztak be. Vasútállomása miatt azonban Pentele a deportálások idején tömörítési központ is volt, A környező településekről deportáltakkal együtt 165 főt vittek el. A gettó a korábban a Bruck család tulajdonában álló gőzmalomban volt. A Penteléről deportáltakat a székesfehérvári téglagyárba vitték. Hogy onnan ki hová került, pontosan nem ismert. Csefkó Farkas András kutatásaiból az például tudható, hogy a pentelei zsidó tanács vezetője, Bruck Ernő végül az auschwitz birkenaui koncentrációs táborba került, ahonnét nem tért haza. Az 56 deportált pentelei zsidó közül egy tért haza, Hermann Árpádné Ella, aki később a 26-os ÁÉV-nél dolgozott a városépítés során.

Munkaszolgálatra a jelenleg ismert adatok szerint 10-11 főt vittek el, közülük öten tértek haza.

Az 1941-es népszámláláskor a Dunapentele lakossága mintegy négyezer fő volt, ebből 68 zsidó vallású embert tartottak számon. A kikeresztelkedett zsidó lakosok számát Csefkó Farkas András 10-12 főre teszi. A deportálások előtt a zsidó és más vallású lakosok békében éltek együtt egymással Pentelén.

Mint korábbi írásunkban közöltük, a gimnázium két pedagógusa jövő év tavaszára kiállítást tervez, bemutatva a deportálások helyi eseményeit. A múltfeltárás minden dunaújvárosi számára fontos lehet.