Ingyenes színház óvodásoknak: Pityipalkó és Pámpilla

Balra az előadás lelke és mesélője, Kollár Edit, a meseszőnyegen pedig a lenyűgözött óvodások (Fotó: Ady Géza)

Lenyűgöző színházi élményt teremtettek kollégáiknak és főként a város óvodásainak a Dózsa II. városrészben működő Margaréta óvodai egység óvónői.

Saját alkotásukat állították színre Pityipalkó és Pámpilla címmel. A jól szerkesztett és kitűnően előadott mesetörténet a szükségképpen minimalista, ám ötletes díszletekkel, nagy kedvvel játszó színészekkel, mesélővel (óvónők ők is), és különösen az egyszemélyes, a profi szinkronstúdiókat idéző, hihetetlen zajkeltő eszközökkel felszerelt hangosztály (ugyancsak egy óvónővel) minden bizonnyal emlékezetessé varázsolták a hétfő és a kedd délelőttöt a város meghívott óvodásai számára. Akik remek közönséget alkottak.

A Pityipalkó és Pámpilla című alkalmi, de méltán sikeres mesetörténetben aztán van minden, ami csak beleférhet egy alig harmincperces, ötszereplős, bábjátékelemekkel feldúsított oviszínházba.

Ráadásul a Margaréta óvodai egység nagy szakmai tapasztalattal rendelkező óvónői, akik egyszerre voltak szerzői, dramaturgjai, színészei, bábosai, zenészei s narrátorai a hétfőn és kedden két-két előadásban az óvoda tornaszobájában színre kerülő darabnak (természetesen napi munkájuk mellett) pontosan tudták, mi kell a gyerekeknek, hogyan tehetik igazán emlékezetessé sok gyerek első színházi élményét.

Pámpilla természetesen egy öreg király: Tutyimutyi lánya, akit Csillámfalváról elrabol a gonosz sárkány, de Pityipalkó élete többszörös kockáztatásával utánaered, hogy megmentse. Ebbeli vállalásában egy csodatevő öreganyó, azaz erdei boszorkány siet a segítségére.

Hogy, hogy nem, egyik furfangos próbát a másik után eszeli ki a sárkány, hogy lehetetlenné tegye a küldetést és persze egyik megállt próba után sem állja szavát. Mi több, amikor már semmi más nem jut az eszébe, amivel Pityipalkót, a nép egyszerű gyermekét lehetetlenné tehetné, jobb híján párbajra kél vele. Amit (nyilvánvaló) Palkó nyer meg, s vele együtt (a mese fordulatai szerint) a királykisasszony fél kezét, azaz negyed birodalmát, illetve...

Amellett, hogy a szarkasztikus meseszövés a gyerekek világlátása és felkészültsége szerint igazít el a napjainktól nem is olyan távoli mesevilágban, őket, azaz az óvodás nézőket is ügyesen vonja be a történésekbe egy, az első percekben szervezett, már a darabba tartozó szereplőválogatással. Amitől egyáltalán nem húzódóztak a kicsik de a főszerepeket végül a még náluk is kisebb bábok alakították.

Persze, mint igazi katarzis előtt, történtek kisebb drámák a nézőtéren e röpke félórás előadás alatt is. Akadt kicsi, aki sírva rettent meg a sárkányt alakító bábtól, és volt, aki óvónőjével együtt szurkolt a jó győzelmének, a gonosz pusztulásának. Mindeközben aktívan játszották kezükkel az erdőt, szájukkal a szelet, és boldogan tapsolták meg az élő és báb szereplőket.

Sajnos, óvodánként csak egy-egy csoport fért el egyszerre a parányi, egyszerű padokkal berendezett nézőtéren. De e csoportok ifjú tagjai minden bizonnyal beszámoltak élményeikről társaiknak.

Azt már mi fűzzük hozzá, hogy az oviszínház (természetes-e ma) ingyenes volt...