Rágcsálók minimumra szorítva

Jól áll a város a rágcsálómentesítésben: elértük a közegézségügy által előírt mentesítési határt! - mondta lapunknak Csabina Elek, egy egészségügyi kártevőirtással foglalkozó Kft. ügyvezetője.

Ez a siker elsősorban a patkányok ritkítása miatt jelentős. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy már egyáltalán nincsen patkány a városban - és ez, bármilyen meglepően hangozzék is, nem lenne jó! De erről majd később.

Csabina Elek szerint a városban elértük a patkánymentesség határát, a patkányok szaporodásának kedvező enyhe tél ellenére. A szakember szerint nem lenne ildomos teljesen kiirtani a rágcsálókat: területvédő állatokként sok más kártevőt távol tartanak

A szakember szerint az enyhe tél miatt a rágcsálók, elsősorban a patkányok egy új generációja született meg a város közigazgatási területén februárban. Az április-májusi esőzések feláztatták a talajt, ami megkönnyítette a rágcsálóknak fészkek vájását a földbe. Ám a folytatódó esőzések ki is öntötték őket ezekből a fészkekből: az új generáció vándorlását tehát viszonylag könnyen nyomon követhették a rágcsálóirtók.

A szakemberek nagyon szoros kapcsolatokat építettek ki a lakossággal: minden telefonos bejelentésre a legrövidebb időn belül reagáltak, minden bejelentőt felkerestek, meghallgattak, a panaszokra intézkedtek, új irtóládákat helyeztek ki.

Nagy képünkön egy patkánycsapdát szerelnek össze Fotó: Ady Géza

A rágcsáló-kolóniákat így sikerült a város külső részeire szorítani. A zöld rendelő környékéről például a Weiner- körút és a Bocskai utca hátsó részeire került a populáció, amelynek egyedei a Kádár-völgy és a Kertváros néhány területén bukkantak fel.

A rovarirtók nemcsak méreggel töltött ládákat helyeztek ki, hanem lezárták a rágcsálók által vájt járatokat is. Ám a város más részén, a Barátság városrészben is találkoztak sok rágcsáló nyomaival: ezt a feltűnően nagy méregfogyás is jelezte. Még kérdés, hogy a Duna-partról érkeztek új, betelepülni akaró kolóniák, vagy a városból kifelé tartó csoportok nyomaira bukkantak az ottani Siklói út környékén.

A kártevőirtók köszönik a lakosság közreműködését, s továbbra is személyesen fogják felkeresni a bejelentőket a lehető legjobb eredmény elérése érdekében.

Csabina Elek elmondta azt is, hogy mivel a patkány területvédő állat, százszázalékos kiirtása (ami valószínűleg csak elméleti eredmény lehet) nem is célszerű. Néhány kártevő ugyanis mindig távol tarthat olyan, veszélyes kórokozókat hordozó, vagy puszta megjelenésével is veszélyt jelentő állatokat, mint a veszett kisrókák vagy a kóbor kutyák.

Más a helyzet az olyan, sok bosszúságot okozó állatokkal, mint a nyest vagy menyét. A vadászgörénnyel közeli rokonságban álló, védett nyestek gyakran keserítik meg az autótulajdonosok életét azzal, hogy a parkolókban álló járművek motorházterébe felmásznak, és megrágcsálják, tönkreteszik az elektromos kábeleket. Ellenük az autósboltokban kapható, a nyestek számára kellemetlen szagot produkáló permetező palackok jelenthetnek megoldást.

Ám a nyestek, amik rendkívül eleven, kedves, értelmes, játékos kisragadozók, a társasházakban élők életét is megkeseríthetik! Különösen az utólagos tetőtér-beépítésű lakásokban élőkre igaz ez: a nyest kihasználja a legkisebb réseket is, és a szigetelés, valamint a fal között végzett cincogásukkal, szaladgálásukkal okoznak sok kárt, bosszúságot. Jó tudni, hogy e kisragadozók menekülnek például a levendula illatától, s ha nincs rés: nincs nyest sem!

Számomra fantasztikusan hangzik, hogy jobb az nekünk, ha nem irtjuk ki visszavonhatatlanul, mindörökre a patkányokat az emberi lakhelyek közül - de kénytelen vagyok meghajolni a szakember érvei előtt. Idegenkedésemet a rágcsálóktól (valamint a rovaroktól, hüllőktől, stb.) valószínűleg valamilyen gyerekkorból visszamaradt emlékek táplálják, amikor a Duna-part felfedezése közben sokféle élőlénnyel találkoztam...

De éppen ez az emlék segít az eligazodásban: az állatok akkor is jönnek a városba, ha mi nem akarjuk. Nekik ez is élőhely! Olykor gazdagabb, mint az erdő vagy a mező, a folyópart.