Reményszívűek

Vedelek István videója:

Több mint kétszázan gyűltek össze a téren csütörtök délután közös fohászra, bízva a gondolat, a hit, az ima erejében. Pász Zsuzsanna köszöntötte az egybegyűlteket. Visszautalt arra, amikor Stermeczki András evangélikus lelkésszel arról beszélgettek: a munkának szerelemből kell születnie és nem muszájból, ahogyan az mostanában megesik. Zsuzsanna az édesapja példáját hozta fel, aki fütyörészve járt dolgozni amikor még élt. Ezt kellene továbbadni a gyerekeinknek, mert a muszájérzés nem visz előre! - javasolta. Majd arról beszélt, mennyire szereti a gyárat és Dunaújvárost, a Gorkij teret, ahol felnőtt, és ahol szülei ötven éve hársfákat ültettek, árnyékukban most is öröm megpihenni. Tisztelni kell szüleink alkotását, a gyárat, a várost, és a szeretetünkből juttatni a gyárnak - Pász Zsuzsanna hosszan és érzelmekkel teli mondatokkal beszélt a vasműről, az imádott munkahelyről.

- Mikor minden emberi érv és terv veszni látszik, mi mást tehetnénk, mint Isten gondviselő szeretetére bízzuk magunkat! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...  - mondta Stermeczki András evangélikus lelkész a prédikációjában, majd Assisi Szent Ferenc példájával, a Méltó a munkás a maga bérére zsoltárral és számos, az Isten gondviselő szeretetét hangsúlyozó gondolattal melengette az emberek lelkét.

Braun Ervin baptista lelkész szintén az ige szavaival köszöntötte az embereket. Megértéssel beszélt a békétlenségről, ami a lelkünkben dúl, ha veszélyben a munkahely és nem tudjuk, mit hoz a holnap. E problémákat nem érti, akinek még van mit tennie az asztalra. Istenhez szóljunk, ő meghallgatja szavunkat. Kegyelemre mindenkinek szüksége van hangsúlyozta fohásza előtt a lelkész.

Kovács István görög-katolikus parókus a közösségről prédikált: nehézségben és örömben szükségünk van valakire, akivel meg tudjuk élni a bajt, a boldogságot mert az ember társas lénynek lett teremtve, és a közösségnek ereje van. - Nem azért jöttünk, hogy megmentsük a gyárat, hanem azért, hogy Isten figyelmét és akaratát ide irányítsuk, segítsen nekünk  - mondta Kovács István.

- Micsoda buta mondat, hogy a remény hal meg utoljára! Mert a reménység nem hagy szégyenben, hanem Krisztusba vetett hittel beteljesedést jelent. A reménység az a gazdagság, hogy van értelme az életnek. Vigyük magunkkal a szívünkben - hangsúlyozta Böttger Antal református lelkész, akinek a gondolatai a résztvevőkkel közös imádsággal fejeződtek be: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk...