"Az emberek általában csak akkor szeretik a rendőrt, ha nem találkoznak vele, vagy ha igazat ad nekik"

2017. június 10., 10:00 szerző: Menyhárt Ferenc
komment
Békétlenkedő, hamar odamondó, beszólós világunkban azoknak van a legnehezebb dolguk, akik az emberek, a közösségek közötti viszályok kezelésére vállalkoznak. A bíró, a jegyző, a képviselő és mindenki, aki a szabályok világában próbál terelgetni bennünket, sokszor kerül önhibáján kívül nehéz, megalázó helyzetbe, hiszen mindannyian az igazunkat keressük! Még azok is, akik maguk sértették meg a szabályt.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A legnehezebb helyzetben a rendőrök vannak! Az igazoltatások, intézkedések nyomozások során elsőként találkoznak a cselekménnyel, nincs sok idejük a döntéshozatalra, nem áll rendelkezésükre sokoldalas jegyzőkönyv, amiből tájékozódhatnak. A pillanat tört része alatt kell eldönteniük, mit tegyenek. Elég egy rossz mozdulat, egy félresikerült mondat, amiből újabb konfliktus keletkezhet. Ilyenkor már nem is a kiinduló helyzet a casus belli, hanem, hogy mit mondott, tett az intézkedő személy.

Sok az előítélet is bennünk a rendőrrel kapcsolatban, ami szintén nem könnyíti meg a munkájukat. Az emberek általában csak akkor szeretik a rendőrt, ha nem találkoznak vele, vagy ha igazat ad nekik.

Tóth Viktor, a mezőfalvai körzeti megbízott, igazán szerencsés ember! Ízig-vérig rendőr! Már kicsi korától erre a pályára készült. De nem úgy, mint sokan, akik csak a filmekből ismerik a szakmát! Édesapja is rendőr volt Mezőfalván. A papa már 14 évesen oktatta, vitte magával, ahová lehetett, hogy lássa, mi a hivatás jó és nehéz oldala. Ám Viktor mégis kissé messzebbről indult...

A szakirodalom azt mondja, hogy a rendőri szakmában a hivatástudat kialakulásához különösen fontos a motiváció. Aki erre jó példát lát a családjában, például azáltal, hogy beleláthat a rendőri munkába, abból jó rendőr lesz. Különösen akkor, ha mindez tudatos felkészüléssel párosul. Viktornál ezzel sem volt probléma! A szakmát alaposan elsajátította. Először a másik oldallal, a büntetés-végrehajtás területével ismerkedett meg. Volt külső őr, belső őr, kutyás járőr, majd jó szakmai munkája elismeréseként bekerült a fogvatartottak körletébe is. Itt tanulta meg, hogyan kell vezényelni, hogyan kell viselkedni, nem megijedni, nem kapkodni. Ezután újabb iskolák, vizsgák következtek, amíg végre rendőr lett.

A tanulásnak még most sincs vége! Ezt a munkát ugyanis, ma már csak rendszeres továbbképzéseken, intézkedéstechnikai tréningeken, esetelemző gyakorlatokon való folyamatos részvétel mellett lehet jól végezni.

Viktor másik nagy előnye, hogy helybeli: Mezőfalván ott nőtt fel, mindenkit ismer, és őt is ismerik. Nyugodt, határozott fellépésű, szigorú, és így is el tudja fogadtatni magát mindenkivel. A nyugodtság nem pökhendiség, a határozottság nem kivagyiság, a szigorúság nem erőfitogtatás nála. A nehéz szituációkat is megérzi, és tudja kezelni. És a falubeliek nem haragszanak meg rá, mert érzik, a jó szándékot, a segítőkészséget is az intézkedéseiben.

Az iskolai osztálytárs éppolyan elbírálás alá esik nála, mint aki tegnap költözött a faluba. Csak mosolyog a korrupt, lefizethető rendőrről szóló meséken. Azt mondja, nem komoly ember az, aki pár ezer forintért eladja a hivatást, és vállalja a meghurcoltatás egész életre szóló bélyegét. A rendőr mindig rendőr! Civilben is, műszak után is, ami ritkán ér véget időben. Ha menni kell, mert olyan a helyzet, nem nézi, hogy már letelt a munkaidő. A szolgálat: segítségnyújtás minden bajba jutottnak, mindegy, hogy balesethez, családi perpatvarhoz kell menni, vagy a szülő nőt szállító kocsi elé kell állni, és biztonságosan felvezetni a kórházig.

Szerencsére, okos, megértő felesége van, aki ebben már sok éve partnere. Viktor reménykedik, hogy példája nyomán a fia is a rendőri pályára lép. Munkáját a felettesei nagyra értékelik, nemrég megkapta a legnagyobb elismerést, a rendőrségi tanácsosi címet is.

Viktort, a közel másfél évtizedes rendőri pályafutása során kevesen látták fenyegetőzni, kiakadni, mert szereti, amit csinál, tudja a dolgát, szakmai felkészültsége, humora átlendíti a kényes szituációkon is.

Jól mondta Churchill: Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.

Menyhárt Ferenc

2017. június 10., 10:00 szerző: Menyhárt Ferenc

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...