Akadálymentesítés - Az érintettek nélkül ne készüljön beruházás

A baráti jellegű fórumon Farkas Zsolt, a Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Ifjúsági Egyesületének elnöke, az akadálymentesítés okleveles tapasztalati tanácsadója az Emberi Erőforrások Minisztériuma által indított országos felmérés tapasztalatairól beszélt, amely során hazánkban hétezer, térségünkben Farkas Zsolt közreműködésével mintegy nyolcvan közintézményt mértek fel abból a szempontból, miként tudják igénybe venni az ott elérhető szolgáltatásokat, hogyan tudnak ott mozogni a mozgásukban valamilyen szempontból korlátozottak.

Tehát komplex módon vizsgálták az akadálymentesítést – ahogy ma már az uniónál elvárás –, tehát nemcsak a kerekesszékes, vagy a még éppen járni tudó emberek szempontjából, hanem a vakok és gyengénlátók, illetve a hallássérültek, de az értelmileg korlátozott honfitársaink elvárható igényeit segítő megoldásokat értékelve is.

Farkas Zsolt előadásában városi intézmények képei kerültek elő: jobbító, nem számonkérő jelleggel (Fotó: Kőhalmi Kálmán)

Tanulságos másfél órában lehetett részük a jelenlévőknek, az előadást a helyi szervezet elnöke városi intézmények felmérése során készített képekkel illusztrálta. Jutott jó és rossz példa is, hogy egy lokálisat vegyünk: a városi kamara által akadálymentesített Vállalkozók Házán is több hibát talált a szakember, amelyek kijavítását (hiszen csak kisebb tételekről van szó) az előadáson jelenlévő titkár, dr. Markovics György még az idei évre ígérte.

A Farkas Zsolt által tartott fórumon többször felmerült a kérdés: miért éri meg? Erre számos válasz adható, az biztos, ma sokkal kevesebb mozgáskorlátozott, sérült emberrel találkozunk hétköznapjainkban, mint ahányan ténylegesen itt élnek közöttünk: egy számukra barátságtalan, akadályokat állító világban nehezen mozdulnak ki, örülnek a segítségünknek, de önálló életet akarnak élni, szégyellik magukat furcsálló pillantásaink előtt, olyanok, mint mi lennénk a helyzetükben...

Egy-egy óra is esélyt adhat

Kelemen-Nagy Annamária és férje két éve tart órákat hatodik osztályos általános iskolásoknak. Fontos, hogy mielőbb megtanulják gyermekeink: miként viszonyuljanak a valamilyen szempontból korlátozott emberekhez. Akik kerültünk már hasonló helyzetbe, érzékelhettük: a jószándék ellenére nem egyszerű a segítségnyújtás. Ők, amit csak tudnak, önállóan szeretnének megtenni, viszont örömmel veszik értő segítségünket.