Hírek

2016.02.28. 18:49

Senki nem gondolta: 52 éve történt a helyi katasztrófa, a partszakadás

Dunaújváros - Cikkünk szerzői építőmérnökök, akik jelentős szerepet játszottak a városi partvédőmű tervezésében és építésében.

Zarándy László

Ha február 29-én megkérdeznénk tőlünk, hogy „Mi jár az eszetekben?", azt felelnénk, hogy: Dunaújváros.

Azért, mert ott 52 évvel ezelőtt emlékezetes, a város szempontjából is sorsdöntő események történtek, amelyek több évre, évtizedre meghatározták a mi szakmai munkánkat is.

A Rákosi-kor nagy ütemű iparfejlesztési programjában nagyon fontos helyet elfoglaló vasmű mellett új város is épült a Dunapentelétől délre eső löszfennsíkon, amely otthont az ipari üzemek dolgozóinak, családjaiknak.

1964. február 29-én hajnalban óriási méretű partszakadás történt a vasmű mellett, a Radarnak nevezett városrész mellett. A mintegy 1300 méteres partszakaszon lezúduló, néhány millió köbméterre tehető földtömeg mozgása olyan elemi erőt jelentett, hogy elszakította a a Dunából a vasműbe hűtővizet szállító négy, egyenként 1000 milliméter átmérőjű acélcső-vezetéket és a Duna medrében keleti irányba 36 méterrel eltolta a vasbetonból épített szivattyúházat.

A partmozgástól elszakadt, egy méter átmérőjű csőrendszer a szivattyúház és a vasmű között. Fotó: Archív

A katasztrófa nem volt teljesen váratlan esemény: a szakemberek már vizsgálódtak és jeleztek is a térségben kisebb földmozgásokat, illetve több helyen is ismeretesek voltak a dunántúli löszfal kisebb-nagyobb elmozdulásai, de ilyen tömegű partomlásra senki sem gondolt.

A vasmű folyamatos működésének biztosítása érdekében azonnali intézkedésekre volt szükség. Kormánybizottságot hoztak létre miniszteri vezetéssel, és állandó figyelőszolgálatot azonnali jelentési kötelezettséggel. Meg is kezdték a károk felmérését és a helyreállítás tervezését.

A löszfallal kapcsolatos intézkedéseket és a korábbi vizsgálódásokat igazolta az idő: 1965 tavaszán egy kisebb, 200 méteres partrogyás követte a Római városrész alatt, és a Barátság-negyed alatti törmeléklejtő is megmozdult 1966-ban. E helyeken is gyors intézkedésekre volt szükség. Ki kellett alakítani a geodéziai és a talajvíz-figyelő rendszert, utána következhetett a partvédőmű építése.

Az első partszakadás szerencsére nem okozott végzetes hibát a vasmű működésében: a tartalék szivattyúház működésbe lépett, így az üzemzavart elkerülték. Az elcsúszott, de csodák csodájára épen maradt szivattyúház helyreállított nyomócsövei is hamarosan szállították a vizet a gyárba. A Barátság-városrész alatti partszakaszon komplex védőművet alakítottak ki, ami megállította a törmeléklejtő mintegy 70 centiméteres, függőleges elmozdulását.

1969 végére elkészültek partvédelmi munkák: a mintegy 6 kilométer hosszú terelő kőgát építése és a Duna medrében kialakított partmenti kazetták földdel való feltöltése, az észlelő rendszer kialakítása, a tereplépcsők és horhosok megépítése, két víztelenítő akna és 700 méter hosszú víztelenítő táró és kútfüggöny kiépítése. Ez akkori árakon 420 millió forint volt.

Ehhez járultak még a Dunai Vasmű és a város kapcsolódó beruházásai: a szanálások és a közmű-javítások.

Mindezekkel a dunaújvárosi part mintegy 6 kilométeres szakasza megfelelő biztonságba került.

Az észlelőrendszer üzemeltetésére, a partvédelmi létesítmények működtetésére, fenntartására, szükség szerinti fejlesztésére már 1969-re külön vállalatot hoztak létre. Az akkori nevén Partfigyelő és Fenntartó Költségvetési Üzemnek (PFKÜ) a feladata lett a sokéves kísérletezés és agronómiai tervezés során kialakult növénytakaró: a komplex partvédelem biológiai részének gondozása is. Tekintettel a magaspart speciális lösz anyagára, a partfal stabilizálását biztosító megoldások egyedi jellegűek, hosszas helyszíni vizsgálódások, kísérletek eredményei.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!