Sport és egészség

A betegségek kialakulásakor értékrendünk újra a helyére kerül. Az addig fontosnak hitt dolgok jelentéktelenné válnak. Mikor ismét egészségesek leszünk ez újra természetes állapotnak tűnik, és megint foglalkozhatunk más „lényeges” dolgokkal. Legyen is természetes a testi és lelki egészség, de ezért tennünk kell! Ehhez kiváló eszköz lehet a sport. Aki gyerekkora óta rendszeresen mozog, felnőttként is természetes igénye marad ez a hasznos és szórakoztató időtöltés. Falusi gyerekként nevelkedtem. Szabadidőmben társaimmal fára másztunk, fociztunk, később az iskolai sportkörökben ismerkedtünk meg a különböző sportágakkal. Szinte mindenki járt „valamire”. Ezekben a közösségekben formálódtunk.

Az edzések, foglalkozások előtt, után és közben beszélgettünk, ugrattuk egymást. Átéltük egymás sikereit, kudarcait, tudtunk a másik problémáiról, örömeiről. Szomorúsággal tölt el, amikor azt látom, hogy több fiatal egy asztalnál vagy akár egy padon ül és az egymással való közvetlen társalgás helyett a telefonjukat nyomkodva a virtuális kommunikációt választják azokkal, akik ott sincsenek. Gyermekeinknek valós élményekre van szükségünk. A sport a fizikai és lelki tapasztalatok megszerzését garantálja. és pozitív emberi tulajdonságok kialakulásában is óriási szerepet játszik. A sport közösségformáló, nevelő eszközként széles alapot biztosíthat ennek az igénynek.

Természetesen nem az élsportolók szűkebb világáról beszélek, hanem olyan közösségekről, amelyek tagjai a rendszeres testmozgással munkára kényszerítik izmaikat, légző és keringési rendszerüket csökkentve ezzel a betegségek kialakulásának lehetőségét, valamint a stressz okozta káros hatásokat. Ugyanakkor az együtt eltöltött idő alatt egymással beszélgetve is segíthetnek a másik problémáinak megoldásában. Kulcsszó a gyermek egészséges testi-lelki fejlődése, amely a felelős felnőtté válás alapja. Eddigi életem és munkám során azt tapasztaltam, hogy a sportközösségekben nevelkedő ifjúság szinte minden tagja az eltelt idő távlatából pozitívan emlékezik vissza az ott eltöltött évekre, és később, ha van rá lehetősége szívesen tér vissza oda.

A sport megtanít bennünket egymás tiszteletére, az eredmények elismerésére, a saját képességeink és korlátaink reális felmérésére, empátiára, értékteremtő gondolkodásra és a kötelességtudatra. A sport lépcsőfokait bejárva számos dolgot személyesen is megtapasztaltam. Gyermekként több sportágat kipróbálva, élsportolóként átélve a fizikai és pszichikai terhelést, edzőként és testnevelő tanárként a tudás átadásának rögös útjait járva, fiatalokat nevelve, sportvezetőként biztosítva a lehetőséget a sporttevékenységre és szülőként örülve kislányaim egészséges fejlődésének. A sport összehozza az embereket egymással. Gyermekeinkért mi vagyunk a felelősek, rajtunk múlik elsősorban, hogy sportolnak-e vagy sem. Tegyük lehetővé, hogy kiváló közösségek tagjaiként unokáinknak is továbbadják a sport szeretetét, mely által testük, lelkük egyaránt egészségesebb lehet, így valóban boldogabb életet élhessenek!