Személyre szabott figyelem - Dunaújvárosiak a Magyar Templeton Programban

Botka Attila a Széchenyi István Gimnázium 5/E osztályába jár, de fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy az alsó tagozatban az alapokat, aminek eredményét most kamatoztatja, a Dózsa György Általásnos Iskolában fektették le, alsó tagozatban.

Ezen a ponton szükséges egy rövidke kitérőt tennünk a pedagógusok felelőssége témakörben. Attila és szülei ugyanis mit sem tudtak a program létezéséről sem, a fiú osztályfőnöke, Polányiné Boldog Katalin hívta fel a figyelmet rá. Pontosabban az egész osztálynak, így esett, hogy Attila mellett egy osztálytársát, Göblyös Bencét is beválogatták a programba.

Nagy szó, mondhatnánk, minek ekkora hírverés egy olyan dolognak, ahová egy osztályból ketten is be tudnak jutni? Mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy húszezer(!) jelentkezőből választják ki azt a 315 Junior Templeton Fellow-t, akik10 és 29 év közötti, kivételes kognitív tehetségek, olyan fiatalok, akiknek a gondolkodási és megismerési képességei átütőek. Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a Junior Templeton Fellow Network egy olyan támogató, kreatív közösség, amely azért jött létre, hogy a kiválasztott tagokat kapcsolataival, tapasztalataival és tudásával támogassa, mentorai többek közt a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, kutatók, tudósok, egyetemi professzorok, az üzleti élet meghatározó képviselői, a Nemzetközi Tanácsadó Testület. Így már más, ugye?

Botka Attila kivételes tehetség ugyan, de azért mégiscsak egy ötödikes diák, még szeret játszani. Fotó: Zs. E.

Most szükséges lenne bemutatnom a programot, de abban a szerencsés helyeztben vagyok, hogy beszélgetőtársam kivételes, összetett tehetség, így rábízom a bemutatást. A Magyar Templeton Program a világon egyedülálló, kísérleti tehetségazonosító és tehetséggazdagító program, amelynek célja, hogy megtalálja és egy éven át személyre szabott tehetséggondozó programban részesítse a beválogatott 315 Junior Templeton Fellow-t.

A teljes programot magyar szakemberek dolgozták ki egy új módszertan mentén. A program fontos célkitűzése, hogy a tehetségek személyes sikereinek elérése mellett abban is segítse őket, hogy a tevékenységük pozitív hatással legyen a szűkebb és a tágabb környezetükre, az emberiség sorsára.

Érdemes néhány tételt kiragadni a fiú bemutatkozásából is!

Jelentkezésem célja: Szeretem a kihívásokat, a kiírás alapján érdekesnek és izgalmasnak tartottam a programot. Terveim a következő egy évre: A Templeton Program lehetőségeit szeretném minél jobban kihasználni. Érdekes dolgok megtanulása mellett szeretnék hozzám hasonló érdeklődési körű gyerekekkel megismerkedni, akikkel később együtt tudunk működni. Amiben fejlődni szeretnék: Elsősorban matematika, informatika és idegen nyelvek. De kreatív gondolkodás és személyiség területén is szeretnék fejlődni. Ilyennek képzelem magam húsz év múlva: Etikus hackerként nagy cégek informatikai biztonságát fogom fejleszteni. Feleségemmel első babánkat fogjuk várni egy szép családi házban. Kedvenc szabadidős tevékenységeim: Szeretem a természetet, egyik hobbim a horgászat. Szívesen szedek szét dolgokat, érdekel, hogy miként és mitől működnek. Papámmal sokat barkácsolunk műhelyében.

Ha képet akarunk kapni a bekerülés nehézségeiről, tudnunk kell, az első fordulóban intelligencia, szókincs, munkamemória, és problémamegoldó tesztet kellett kitölteni. Attila számára a legnehezebb az anyanyelvi teszt volt, de nagyon jó alapokat kapott alsós tanárától, Tóhátiné Sólyom Gyöngyvértől. Neki köszönheti azt is, hogy imád olvasni. A 2. fordulóban kreativitás és motivációs teszt került sorra, majd a 3. fordulóban az érdeklődés térképét kellett elkészítenie, végül egy kontroll intelligencia tesztet töltöttek ki.

A program keretében érdekesnél érdekesebb helyekre jutnak el, legközelebb a Műegyetemre mennek, de tervben van az Elektrotechnikai Múzeum, és megismerkednek majd Daniellel, a humanoid robottal is. Egyes programokért a belépéskor kapott tálentummal fizetnek, másikakban tálentumot kapnak. Mint például egy ilyen bemutatkozásért.

SZERINTEM

Akad egy mondat a program leírásában, amely olvasása után tovább élt az agyamban: „a tehetségek személyes sikereinek elérése mellett abban is segítse őket, hogy a tevékenységük pozitív hatással legyen a szűkebb és a tágabb környezetükre, az emberiség sorsára." Kissé szokatlan megközelítés a mai világban.

Valahogy kezdenek elhalni, vagy remélem, csak csendesen a háttérben maradnak az olyan kezdeményezések, amelyek nem csak az egyén sikerei mellett önzetlen célokat is szolgálnak. Fejlődésünk, a minőségi lét, de talán túlélésünk alappillére pedig ez az egyszerű, korábban természetes dolog. Sok ilyen kellene.