2015.12.13. 15:13
Szép és tiszta városkép kellett
Dunaújváros – Az idegenforgalom, a vendégjárás kezdettől fogva városunk egyik jellemzője volt – írta Tapolczai Jenő a visszaemlékezéseiben. A tanácselnök naplójából az idevonatkozó részeket idézzük.
Már az építés kezdeti szakaszában tömegesen látogatták a várost a hazai és a külföldi érdeklődők, akik nálunk kívántak meggyőződni a szocializmusban természetes, töretlen építő lendületről, az alkotóereje tudatára ébredt nép teremtőkedvéről. A cikcakkpolitika időszaka alatt persze hullámzott az érdeklődés. Még ha az ellenség kirakatvárosnak hirdette is városunkat, mi mindig fáradhatatlanok voltunk a vendégek fogadásában. Ahogy az évek múltak, városunkban az idegenforgalom egyre nagyobb méreteket öltött, ezért felmerült annak szükségessége, hogy azt tervszerűen irányítsuk, fejlesszük.
A belföldi vendégek között sokan voltak, akik valaha, az alapok lerakásánál társadalmi munkásként dolgoztak itt, s ilyenkor keresték azt a helyet, ahová először kivonultak munkára, azt az épületet, amelynek megalapozásánál ők is részt vettek, és amelyre legtöbbször alig ismertek rá, mivel, azóta teljesen beépült a környéke. Az idegenforgalmat fellendítette a város jogi helyzetének tisztázása is. A városi tanács többször behatóan foglalkozott az idegenforgalom kérdéseivel. Az ilyen megbeszélések, eszmecserék során a végrehajtó bizottság megállapította, hogy a városba látogatók számára mindenekelőtt szép és tiszta városképet kell teremteni és a szórakozási lehetőséget is biztosítani kell.
Városnézés anno... Üzemszerűen hozták a vendégeket a városba Fotó: Archív
Emellett az üzlethálózatot és a vendéglátóipart is kulturáltabbá kell tenni. Ennek nyomán került előtérbe a vidám park fejlesztése és egy kiválóan vezetett halászcsárda létrehozása, kitűnő zenekarral, ahol a bel- és külföldi látogatók egyaránt jól érzik magukat. Mialatt mindezek megvalósításán fáradoztunk, nagy harc árán, egy önálló idegenforgalmi előadói státuszt hoztunk létre, melyet a több nyelven beszélő Pogonatu Mártával töltöttünk be. Nem sokkal ezután idegenforgalmi bizottságot létesítettünk Sófalvi István, a városi tanács akkori elnökhelyettese vezetésével. Az idegenforgalom rohamos fejlődésére egyébként mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1958 novemberében, amikor e témát tárgyalta a városi tanács plénuma, arról számoltunk be, hogy az év elejétől októberig városunkat mintegy 100 000 belföldi és 4000 külföldi vendég látogatta meg, akik elismeréssel szóltak a látottakról és általában jó benyomásokkal távoztak. Az idegenforgalom további fellendülése eredményezte, hogy még ebben az évben, 1958. június 12-én létrehoztuk a Városi Idegenforgalmi Hivatalt Vida Imréné vezetésével. S most már még jobban, tervszerűbben foglalkoztunk a hozzánk érkező vendégek fogadásával, kalauzolásával.
Erre a célra jelentős számúidegen vezetőt képeztünk ki, részükre a párt és a tanács vezetői ismeretterjesztő előadásokat tartottak, így a városra vonatkozó ismeretanyag birtokában kitűnően ellátták feladatukat. Bőségesen jutott azonban feladat a város vezetői számára is, akiknek a párt, a kormány, a minisztériumok és főhatóságok Magyarországon járt vendégeit kellett fogadniuk. Akkoriban híre járt nyugaton annak, hogy aki hazánkban jár és kiutazáskor városunk pecsétje nincs az útlevelébe beütve, nem engedik ki az országból mindaddig, míg városunkat meg nem nézi – olvasható Tapolczai Jenő: Egy elnök naplójában, melyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg 1977-ben.