Szerbiába kirándultak

Az al-dunai kirándulás csábított bennünket a legjobban. Az első város, amit megnéztünk, Szabadka volt. Úgy vélem sokan jártak már az ottani piacon, de az 1908-ban épült városházát, a zsinagógát már kevesen látták. Délután megnéztük Novi-Sad látnivalóit, és kellemesen elfáradva érkeztünk szálláshelyünkre, a bukovinai székelyek lakta Székelykevére. A családok végtelen szeretettel fogadtak bennünket, olyan érzésünk volt, mintha régen ismernénk egymást. Ízes magyar beszédüket jó volt hallgatni.

Utunk következő állomása Belgrád volt, legszebb látnivalója a Duna és a Száva találkozása, ám szívünknek a legkedvesebb a nándorfehérvári vár volt, ahol a győzelem emlékét a Hunyadi kő jelzi. Meghatottan álltunk, koszorút tettünk az emlékhelyre, álltunk csendben, majd elénekeltük a Himnuszt. Megható pillanatok voltak.

Utána sétáltunk a Kalemegdán parkban, megnéztük a pravoszláv székesegyházat, a Parlamentet, és láthattuk a lebombázott tornyot a háború mementójaként. Utunk során felkerestük a Bánságban Versec városát, Herczeg Ferenc szülőházát. A római katolikus székesegyház, a városháza, a püspöki palota, a hegytetőn az őrtorony, mind-mind egy szép hangulatos város képét mutatta.

Azután eljött a nap, amit vártunk: egész napos kirándulás a déli Kárpátok nyugati vonulatai közt. Gyönyörű, festői szépségű tájon haladtunk mindvégig. Végül Orsovánál hajóra szálltunk. Azt hiszem, mindenkinek felejthetetlen élmény volt ez a néhány órás hajóút.

Gyorsan eltelt ez a pár nap. Hazafelé még megnéztük a Duna partján épült Szendrő várát. Utolsó megállónk Karlóca, ugyanis nem kerülhettük el az 1699-es békekötés helyszínét, amely méltó befejezése volt kirándulásunknak, ahonnan szép élményekkel térhettünk haza.