Szír íjászok állomáshelye is volt egykor Dunaújváros

Intercisa neve tiszta latin név, annyit jelent, mint bevágás , a helyet a part alakulásáról nevezték el így a rómaiak - írja Czirfus János Egy a kilenc közül címmel a Dunaújvárosi Hullámvertikum építéséről 1977-ben megjelent riportkötet Intercisától Dunaújvárosig fejezetében. - A táborban a hemasai szír íjászok ezres csapata állomásozott. Intercisa tábor valamikor Traianus császár idejében épült. Akkor még csak földtábor volt, sáncai tetején vesszőfonatos, agyaggal tapasztott palánkkal. Csak később, Hadrianus korában építették át, amikor védelemre rendelkezett be. Hogy valójában itt volt a tábor, azt ennek a területnek a régi magyar neve: Táborállás is bizonyítja.

Az Intercisa előtti szigetvilágban, a Szalki-szigeten valamikor monostor volt, s a régi utazók és felderítők mindig különös gonddal jegyezték fel a római emlékeket. Az archeológusok még 1866-ban is látták az egykori erődítmény maradványait, viszont harminc évvel később már a helyüket sem találták meg. Dunaújváros építésénél, a házak alapozásakor újabb és újabb leletek kerültek elő. Az egykori Intercisa földjén ma új város található.

Intercisai oszlop. 1866-ban még látható voltak a maradványok

A Római Birodalom a Duna mellett építette ki keleti határainak erődítményeit. Emlékek ezrei kerültek felszínre, amelyek a régi római életet sokszínűen villantják fel a mai kor embere számára. Intercisa bekerült a tankönyvekbe is.

A rómaiak kiűzéséig gazdag, művelt élet virágzott ezen a tájon. A táborok köré letelepedtek iparosok, majd jöttek a kereskedők, akik mindig jó piacra találtak. A tábortól néhány kilométerre polgári település alakult ki, ahol a földbirtokosok, kiszolgált katonák és más polgárok találtak maguknak városi kényelmet nyújtó otthont - fogalmazott Czirfus.

A Dunaújváros története címmel 2000-ben megjelent vaskos kötetben Visy Zsolt leírja, hogy a római katonai települések helykiválasztásában a stratégiai szempontok döntöttek. Voltaképpen Intercisa nevét is a római határvonal leírásából ismerjük. A táborhelyek kiválasztásánál ügyelni kellett arra is, hogy partközelbe essenek, lehetőleg olyan helyre, ahonnan a túlsó oldal a legjobban belátható. Az sem volt közömbös, hogy a tábor közelében hol lehetett kikötni, valamint az, hogy a kiválasztott hely lehetőleg folyami átkelő közelében legyen.

Becsatlakozott a limes-útba

Intercisa a Csepel-sziget déli végénél levő átkelőhely közelében épült egy patak torkolatánál, ahol a kikötőt is megfelelően ki lehetett alakítani. Az innen felvezető út hamarosan becsatlakozott az északról, Adonyból érkező limes-útba, és a lejtő aljában két ágra szakadva vezetett a fennsíkra. A rövidebb, meredekebb út szinte egyenes vonalban vezetett az erőd északi kapujához, míg a valamivel lankásabb másik út a mai Pincesoron nyújtott könnyebb feljutási lehetőséget a nehéz szállítmányok részére. A település szintjére eljutva, balra kanyarodva a hátsó kapun keresztül lehetett a castellumba (katonai erőd) bejutni, míg az egyenesen tovább vezető út a polgári település egyik fő közlekedési útvonala lett. Az erődítmény a lösz fennsík északi végében épült, tehát közvetlenül a szakadozó part szélén, ahonnan tiszta időben az Alföld több (római) mérföldnyi területét lehetett áttekinteni.

Hészioné és Héraklész. Intercisa Traianus császár idejében épült

A legkorábbi leletek, amelyek legkésőbb a Flavius-korra (az 1. század utolsó harmadára) keltezhetők, az egykori Papszigeten kerültek elő. Valószínű, hogy a legkorábbi tábor nem azon a telephelyen épült, ahol a későbbiek, hanem távolabb: csaknem 500 méterrel északabbra.

Intercisa első helyőrségei 500 fős lovascsapatok voltak. Polgári személyek nem élhettek az erődítményekben, így ezek közül mindenütt kialakultak kisebb-nagyobb települések. A katonák törvényes házasságot nem köthettek, de a római vezetés nem tiltotta meg, hanem elnézte, hogy családot alapítsanak.

Intercisa csak 178 táján, egy nagy erejű szarmata betöréskor pusztult el.

Lakói katonák és veteránusok

Pongrácz Zsuzsánna ugyanezen kötet szerkesztője külön fejezetben részletezi a település szerkezetét, annak lakóit, valamint temetőit. Intercisa lakói elsősorban a katonák és veteranusok, illetve családtagjaik voltak. A hadsereg békeidőben a szokott katonai tevékenységen (újoncok kiképzése, gyakorlatozás) túl gazdasági (ipari és mezőgazdasági) tevékenységet is végzett. A kézműves műhelyeket - már csak tűzbiztonsági okokból is - szigorúan a település szélére telepítették. Tizenkilenc olvasztókemence került elő, mind vas és bronz hevítésére szolgált, ércből ezekben nem lehetett fémet előállítani. A helyi termékek és termények nem elégítették ki a hadsereg és a lakosság igényeit. Még a napi fogyasztási cikkekből is behozatalra szorultak. Az importáru jobbára a birodalom valamely más tartományából érkezett.