A négygyerekes családnak az édesanya nélkül kell boldogulnia

Szűcs Krisztián tavaly novemberben vesztette el feleségét. Anikó egy ritka szülészeti szövődmény, magzatvíz-embólia következtében halt meg a dunaújvárosi kórházban. A 33 éves fiatalasszony mellett mindvégig ott volt a férje, aki úgy látja, a dunaújvárosi kórházban mindent megtettek azért, hogy felesége életben maradjon.

Kisfiát megmentették az orvosok, Boldizsár a napokban lett négy hónapos. A Dunaújvároshoz is több szállal kötődő családnak sokan segítenek a tragédia óta, de ők csak egy dologra vágytak tavaly karácsonykor, év végén: Anikóra, az édesanyára, a társra. Hogyan tud gondoskodni egyedül a négy gyermekről? Boldogulnak? - erről faggatta társlapunk, a Petőfi Népe munkatársa a fiatal apát, aki elmondta azt is:

- Boldi olyan vidám kisbaba, hogy kihozza az emberből a legjobbat. Emellett kénytelen voltam elfogadni: Anikó nincs többé, most már nélküle kell megoldani az életünket.

Ritka pillanat, amikor egy kupacban a négy gyerkőc: Boldizsár, Boróka, Bence és Botond Fotó: Popovics Zsuzsanna

Sok jó szándékú ember segíti Krisztiánt, a négy gyermekkel megözvegyült apostagi édesapát. Ki pénzadománnyal, ki munkájával igyekszik megkönnyíteni a család mindennapjait.

Szűcs Krisztián tavaly novemberben vesztette el feleségét. Anikó egy ritka szülészeti szövődmény, magzatvíz-embólia következtében halt meg a dunaújvárosi kórházban. Kisfiát megmentették az orvosok, Boldizsár a napokban lett négy hónapos.

- Hogy van a baba? - kérdeztük a gyesen lévő édesapát.

- Boldi nagyon jó baba, ám most jön a második foga, így a szokásosnál nyűgösebb - mondja Krisztián. - Dunaföldvárra járunk Dévény-gyógytornára, amellyel megelőzik és kezelik a csecsemőknél előforduló izomtónusos eltéréseket. Szerencsére apró eltéréseken kívül semmit nem tapasztalt Szabó-Schönecker Zsuzsanna gyógytornász, aki térítésmentesen foglalkozik Boldival.

- Van segítsége a gyerekek mellé?

- Édesanyám rendszeresen vigyáz a kicsikre, és Anikó anyukája is gyakran besegít a gyerekfelügyeletbe, háztartási teendőkbe. Boróka januárban volt kétéves, őt felvették a községi oviba, hogy napközben ezzel is tehermentesítve legyek. Boldival reggel visszük, ebéd után hozzuk haza a nővérkét. Heti háromszor tanfolyamra járok, ilyenkor legtöbbször édesanyám, Szűcs Lajosné Rózsa van a gyerekekkel, ezt a hatalmas segítséget nagyon szépen köszönöm. Mivel ő is dolgozik, nem egyszerű úgy alakítani a munkaidejét, hogy heti háromszor vagy kétszer a gyerekkel legyen. Szerencsére lojálisak a munkahelyén, így legtöbbször meg tudja oldani. Ha mégsem, akkor anyósom vállalja a gyerekeket.

Szűcs Krisztián és legkisebb gyermeke. Boldizsár egészséges és szépen gyarapszik Fotó: Popovics Zsuzsanna

- Mit tanul?

- Egy kétéves OKJ-és képzésen veszek részt, Cad-Cam informatikusnak készülők, felnőttképzés keretében. Húsz év után furcsa volt visszaülni az iskolapadba, tanulni sem könnyű négy gyerek mellett. Néha úgy érzem, túlvállaltam magam. Mégis úgy gondolom, egy jó szakma mindig jól jöhet, ezért is vágtam bele.

- Jó látni, hogy újra képes mosolyogni...

- Boldi olyan vidám kisbaba, hogy kihozza az emberből a legjobbat. Emellett kénytelen voltam elfogadni: Anikó nincs többé, most már nélküle kell megoldani az életünket. A napokban voltam pszichológusnál, Anikó munkahelyén, a pedagógiai szakszolgálatnál. Nem is annyira magam miatt, hanem azért, hogy a gyerekeknek tudjak segíteni a gyász feldolgozásában. Az iskolás fiaim különböző módon élik meg az édesanyjuk elvesztését. Nekik fontos, hogy hozzáértő szakember is segítse lelki felépülésüket. A pszichológus elmondta: négy gyerek mellé nem elég egy ember, de kettő, három sem. Az természetes, hogy nem győzök mindent egyedül, ezért bátran fogadjam el mások segítségét.

- Tavaly karácsonykor sokan támogatták önöket. Mi a helyzet azóta?

- Anikót sokan ismerték, szerették, a halála mindenkit megrázott. Leginkább miatta tartották fontosnak az emberek, hogy segítsenek. Támogattak a munkahelyemről, a dunaújvárosi vasműtől, a szakszervezettől, valamint Anikó munkahelyéről is. A Jobbik Szeretetszolgálat Alapítványtól is többször kaptunk már segítséget: babakocsit, gyerekruhát, élelmiszert. A bankszámlámra a mai napig érkeznek felajánlások, vannak, akik havi rendszerességgel utalnak kisebb-nagyobb összeget. Köztük számomra teljesen ismeretlen emberek is. Van, aki a szaktudását, szolgáltatását ajánlja fel térítésmentesen, például a gyógytornászunk, a fodrászunk. Tervezem a házunk felújítását, ehhez is kaptam már felajánlást mesterektől. A soltszentimrei Csonka Színkör tartott jótékonysági előadást Apostagon, nekünk ajánlva az est bevételét. Az előadás nagyszerű volt. A gyerekeim nevében köszönöm mindenkinek, aki gondolt ránk, és adományával segített. A legtöbb köszönettel mégis édesanyámnak és Anikó anyukájának tartozom, és nagyon köszönöm még a segítséget öcsémnek, Szűcs Attilának, aki nagyon sokat segített és segít a mai napig. A fiaim a napi teendőkben jelentenek óriási segítséget. A családomnak sosem lehetek elég hálás azért, amit tettek és tesznek értünk.

Születésnapi levelet írt a gyászoló férj

Szűcs Anikó januárban lett volna 34 éves. Szerető férje így írt neki Facebook-oldalán:

„Annyira szeretném, ha ma úgy kelnék fel, hogy ott vagy mellettem és füledbe súgnám, hogy boldog születésnapot. A fiúk is megköszöntenének, Borcsi mosolyogva adna egy szál virágot, Boldi is ott lenne közöttünk. Mind a hatan együtt lennénk boldogan, nevetgélve. Te azt éreznéd, hogy az ilyen napok miatt is vagy büszke arra, hogy ÉLSZ. Ha este, mikor felriadnék álmomból (a mostani életemből), és elmesélném, te mosolyognál az egész butaságon, és újra visszaaludnánk, egymást ölelve."