Szúnyogháló mögül nézve

Héring Ferenc és felesége viszonylag olcsón megúszták a történetet. Eddig csak (?) húszezer forintjukba, néhány telefonálásukba és egy rövid látogatásukba került a dolog.

Pedig mindössze egy szúnyoghálót szerettek volna felszereltetni lakásuk bejárati ajtajára. Ahol ugyan már évek óta volt egy ilyen, de...

De hát a szomszédba mesterembert hívtak egy kisebb javításhoz, és ha már ott járt a szakember, akkor azt gondolta, hogy végiglátogatja az emelet lakóit. Abba a régi, Dózsa György úti házba amúgy is nehéz bejutni, ráadásul még emeletenként is zárható ajtókat szereltettek fel a lakók, éppen a házaló vigécek elleni védekezésül.

Héger Ferenc a bejárati ajtóra szerelt, lehúzható szúnyoghálóval: ez még a régi munkadarab. Szerettek volna egy újat... Fotó: Ady Géza

A jelek szerint még sincs védekezés.

Az idős nyugdíjas éppen el volt foglalva valamivel, felesége nyitott ajtót - ahol szembetalálta magát egy lehengerlő fellépésű, enyhén arrogáns úrral, aki felajánlotta szakemberi szolgálatait. Nosza, itt az alkalom az elhasználódott bejárati szúnyogháló helyett újat rendelni, döntött azonnal a háziasszony, aláírt egy megrendelőt és átadott húszezer forint előleget...

Azután egy hétig nem történt semmi. Már azon kívül, hogy a házaspár megbeszélte a dolgot, és elolvasták a szerződésmásolaton az apróbetűs részt is, amire a hirtelen munkát szerzett vállalkozó nem hívta fel a figyelmüket, pedig elég sokat beszélt különben. Ott az állt, hogy előleget nem fizet vissza az egyébként szintén a dunaújvárosi Dózsa György úton működő vállalkozás.

Pár nap múlva ismét megjelent a mester, újabb húszezer forintos előlegért, közölve, hogy majd csak az anyagok beszerzése után kezdi el a munkát - ami várhatóan május végére lesz készen.

Egyetlen szúnyogháló, kétszer húszezer forintos előleg, plusz hatvanezres fizetség az átvételnél, bő hónap múlva...

Ez már egyáltalán nem tűnt jó üzletnek a Héger házaspár számára. Nem is fizették ki a második előleget, mire a mester dühödten távozott, különböző szitkokat zúdítva az idős emberekre.

Egyébként Hégerék az interneten tíz perc alatt találtak olyan vállalkozót, aki az igényelt munkát egy hét alatt megcsinálta volna, előleg nélkül, összesen húszezerért...

Talán ez volt az a momentum, ami miatt a házaspár vette a fáradtságot, és elballagtak a városházára, a fogyasztóvédelem rendszeres fogadóórájára, ahol azt a tanácsot kapták: levélben mondják fel a sebtiben aláírt megrendelést és követeljék vissza az előleget.

A tanulságokat hamar levonta a két idős ember. S azt kérték tőlünk, tegyük ezt közzé: tanuljon más is belőle!

Tudom én, milyen nehéz munkát, megrendelést találni manapság. Azt is tudom, hogy az ügyfeleket járó vállalkozók és azok megbízottjai, legyenek bár a legbecsületesebb emberek, egyszerűen kifogyhatatlanok, sőt: utolérhetetlenek a csábítás különböző trükkjeinek alkalmazásában. Amihez nem elég a jó fellépés.

Mindezt természetesen lepapírozva kell előadni, hogy ha netán bíróság elé kerülne a dolog, ami mostanában eléggé valószínűtlen, akkor kellően védve legyen a vállalkozó.

De mintha úgy emlékeznék, hogy a papírokon kívül létezik tisztesség is...