2009.09.14. 02:29
Támadás a folyón át a fák közé
Ebben az esztendőben nem a megszokott helyszínen - a Bakony menti nagy lőtéren -, hanem egy Fejér megyei város határában, az Ercsi melletti, egykori dunai átkelőhelyen vizsgázik a Magyar Honvédség ezerháromszáz katonája, tábornoktól honvédig. A sorrendben ötödik Bevetési Irány elnevezésű gyakorlat főpróbáját pénteken tartották, a díszelőadás kedden lesz.
A Bevetési Irány 2009 elnevezésű, harcászati szintű, számítógéppel támogatott parancsnoki és törzsvezetési gyakorlat olyan régi katonai képességeket elevenít fel, amelyeket már a kilencvenes évek óta nem próbáltak, ezért végrehajtásuk ismét kihívást jelent. Nemcsak a szárazföldi csapatokhoz és a légierőhöz tartozó katonai szervezetek együttműködését mutatják be, hanem a tűzszerészek és hadihajós egységek tudását is.
Egy Albatrosz repülőgép érkezik, kirúgja maga alól a levegőt, és kört ír le a folyó felett: elvégzi a felderítést, ellenségnek semmi nyoma. Ezután az ejtőernyős búvárcsoport átvizsgálja a medert, hiszen feltételezhető, hogy diverzáns csoportok aknát telepítettek. Ettől tarthat az aknamentesítő hajó legénysége is, ezért cirkálni kezd az átkelés területén... Ekkor kiáltás harsan - az egyik búvár aknát talál! Miután megjelöli a robbanóeszközt, a rohamcsónakok feltúrják maguk előtt a zöldesbarna vizet, s megindulnak a túloldal felé, hogy a partra szálló felderítők biztosíthassák a lövészek előtt a terepet. Ezt követően bőgnek fel a kétéltű járművek motorjai, s Mi-24-es harci helikopterek meggyőző fedezete mellett ők is támadásba lendülnek - a folyón át a fák közé.
Lassan egyre több harcjármű éri el a Duna túlsó oldalát, s foglalja el a partszakaszt.
- Ötszáz méter széles itt a folyó, a kompok egy óra alatt háromszor, legfeljebb négyszer tudnak fordulni - jegyzi meg mellettem Schwáb László mérnök alezredes, székesfehérvári műszaki tiszt. Aztán - miközben valahol távolabb kitör a lövöldözés -, oldalra mutat, oda, ahol két emelvény épült a látogatók számára.
- Ezek lényegében fahidak, ugyanúgy készülnek.
Kiderül, hogy műszaki katonaként szolgált ő a Balkánon is a délszláv háború végnapjaiban, így nem kizárt, hogy terepjárósított, roncsközeli állapotú autómmal használtam a pontonhídját valahol a Neretván. Nézzük, ahogy összekapaszkodik a gyakorlat hídja (építésének normaideje egy óra), majd megindulnak rajta - a folyón át a fák közé - a T-72-es harckocsik, a teherautók vontatta 152 milliméteres ágyútarackok és a nyolckerekű, vasborítású teknősbékák, a BTR-ek. Egy film jut az eszembe, az 1944-es Market Garden-hadműveletről készült. A híd túl messze van, ez a címe, nagyszerű mozi. Kiderül, hogy Schwáb alezredesnek is van pontonhidas kedvence: a Kelly hősei Clint Eastwooddal, Telly Savalassal és Donald Sutherlanddel.
Igaz, akkor erősen lőtték az utászokat és mindenkit, aki a közelébe ment a nyugati front átkelőhelyének. Ercsinél simán győzünk, de vajon mi történne, ha ugyanezt valódi ellenséggel szemben kellene végrehajtani? Lehet, ünneprontás, de nincs gyakorlat, hogy ez ne jutna eszembe, s tán nem vagyok ezzel egyedül. Persze, sose kelljen ezt kipróbálni, de van igazság a római mondásban: Sic vis pacem, para bellum, azaz ha békét akarsz, készülj a háborúra.
Úgy tűnik, nem mindenkit zavar, hogy a honvédség színe-virága zörgő vasakkal épp átkel a folyón. Kődobásnyira egymás után két határozott rablást látok a vízen, a tettes balin vagy csuka lehet. Talán inkább pecázni kéne, kérem...
