Társas borzongás

Az idei évadban ünnepeli fennállásának hatvanadik évét a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza.

A szezon vezető darabja a közönségsikert arató Padlás musical, ám emellett még számos érdekes és értékes előadás várta a közönséget.

A jubileumi évad utolsó premierjén, a múlt héten csütörtökön este mutatták be a kortárs német dráma egyik vezető szerzőjének nemzetközis sikereket arató darabját.

David Gieselman Kolpert úr című krimijét Fige Attila állította színpadra a ház stúdiótermében.

Társasjáték vérrel egy részben, ígéri a darab ajánlója és valóban egy fordulatokban gazdag, kemény társadalomkritikát bemutató előadás várja az érdeklődőket Tőkés Nikolett, Lapis Erika, Kiss Attila és Csadi Zoltán főszereplésével. Gieselman darabja egy izgalmas krimi, abszurd játékstílussal és megannyi megfejtendő rejtéjjel.

Tökéletes gyilkosok egy fordulatos krimiben, csak az a kérdés, végül kik lesznek az áldozatok és az elkövetők. Képünkön a véres játszma szereplői: Tőkés Nikolett, Kiss Attila, Gasparik Gábor, Lapis Erika és Csadi Zoltán. David Gieselman Kolpert úr

Egy egészen jó darab, mégis az a sanda gyanúnk, hogy mégsem fogják sokan szeretni, pedig megérdemelné, hiszen van benne meló, sőt még a kellő krimiadalék is. A szerző, David Gieselmann 1972-ben született Kölnben. A német kortárs dráma egyik legmeghatározóbb alakja. Ismertté Herr Kolpert című darabja tette, amelyet először a kortárs dráma fellegvárában, a londoni Royal Court Theatre-ben mutattak be.

Remek ajánló, ám csak a felszínes színházi ismereteinkből merítve számos olyan magyar kortárs darabot említhetnénk, amely jobb, mint a tisztelt német kortársé. Nem rossz darab, de valami mégis hiányzik, lehet, a Kárpát-medencei rögvaló teszi, ám a Kolbert úr című darab nem csillagos jeles, hanem egy erős négyes.

Herr Kolpert közben végig Bret Easton Elis Amerikai psychoja araszol az agyunkban. Dr. Patrick Beatman ismét rendel, csak kiüresedett személyiségén négy középosztálybeli német technokrata osztozik, kellő kínnal és mértékkel.

Adott egy fiatal és tettre kész álházaspár Ralf Droth (Csadi Zoltán) és barátnője Sarah Dreher (Tőkés Nikolett), akik unalmukban egy gyilkos szenvedélynek hódolnak, és mindezzel a pakkal szeretnek kérkedni is.

Minderre megfelelő választás egy alkoholproblémákkal küzdő kettős: Edith Mole (Lapis Erika) és Bastian Mole (Kiss Attila).

A „nagy négyes” korunk minden, szépen adagolt frusztrációjából bemutat jó pár elemet. Túlhúzva, túlhangsúlyozva, ám még így is hitelesen, hiszen a testi-lelki sivárságot nem lehet elég cinizmussal ábrázolni. Szép emberek vannak a színpadon. A jelmeztervező Siegrist Cecíliának köszönhetően a nagy négyes tagjai egy jólszituált plázából szögdécselnek elő.

Tőkés Nikolett egy félkegyetlen domina, Csadi Zoltán egy trendi harmincas, a Mole házaspár már kissé kopottabb, de ez inkább csak szűk elegancia.

Társasjáték vérrel egy részben – ígéri az előadás alcíme, és Gieselmann darabja mindezt maradéktalanul teljesíti is. Van-e hulla, volt-e szoknyafeltépés a liftben, meg kell-e hallni minden vesztesnek? E három kérdéskör körül matatnak a színpad szépei, közben pedig felfeslik a valóság szövedéke: hiába a káoszkutatás, az óramúzeum építése, a megszokottabbnál is megszokottabb szeretők, az élet akkor is reménytelen. Túl steril, túl mű, túl emberietlen. És egy ilyen világban ölni kell. Módszeresen és kitervelten, ahogy azt a már idevonszolt Patrick Beatman is teszi.

Megölni valakit valójában semmi – mondja Sarah Dreher egy véres deszkán csücsülve és a még élő szereplők csak üres szavakkal válaszolnak. Nincs kiút! Ez van. Herr Kolbert halott, hogy ki ölte meg az valójában mindegy egy részvétet vesztett világban.

A Bartók jubileumi évadának utolsó saját darabját ajánlatos megnézni, hiszen sejtésünk szerint egy jól felépített évad zárópontja. Az a romlás, ami Szép Ernő Májusában elindult, az most beteljesedett, nincs tovább. Összeségében dicséret illeti a stábot, aki ezen előadást szépen felépítette és összerakta. Fige Attila egy pimaszul fiatal rendező, de láthatóan van érvényes közlendője a ma színházáról, még ha ez nem is tetszik majd sokaknak. A Bartók nagy négyese pedig hozza a tőlük már elvárt kötelezőt. Krimi, dráma, üresség, mégis taps a vége...