Tavaszi zaj a Szilágyiban: síppal, dobbal, kiszeégetéssel...

Az mondhatni megszokott, hogy egy iskolaudvarról zaj hallatszik ki, különösen szünetekben. Az viszont szerintem még egy iskola környékén lakóknak sem lehet megszokott, amilyen zajt csaptak tegnap délelőtt a Dózsa György és a Szilágyi Erzsébet iskolák diákjai. Kereplők, dobok, sípok, cintányérok, sőt: fazekak és fedők keltettek ricsajt. Hagyományból...

A Szilágyi iskola (a Dózsa tagiskolája) évek óta megrendezi a kiszeégetést, rendszerint a húsvét előkészítése jegyében – ám az idei, rendkívül hosszú és kemény tél miatt nem vártak áprilisig! Sudár Mártonné tanítónő, az iskola alsós munkaközösségének vezetője elmondta: a város összes általános iskoláját meghívták a rendezvényre. (Ám többnyire szilágyis és dózsás osztályok voltak jelen. P. J.) A kiszeégetés még a Szilágyi iskola pedagógiai programjában is szerepel, mint a hagyományőrzés egyik rendezvénye. Hiszen a mohácsi busójáráshoz hasonlatosan a török kiűzésének idejére vezethető vissza, valamint a tél és a farsangi időszak lezárásához köthető, mondta a tanárnő. A gyerekek verssel, dallal, mondókákkal, és minél nagyobb hangzavarral igyekeznek elűzni a telet, a rossz szellemeket (még a kiszét is teletűzdelték cédulákkal, amiken tűzrevaló dolgokat neveztek meg: az egyik cetlin például a verekedés szerepelt...), a búbánatot. Bár a nagy szél miatt nehezen gyúlt meg a kisze, mégis csak porrá égett!