Téli gyűrűzés a madárbarát kertben

Évek óta tagja vagyok Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek, rendszeresen részt veszek az általuk szervezett programokon, madárgyűrűzésen, élőhelykezelésen és madármegfigyelő kiránduláson. Ösztönzésükre próbáltam kialakítani egy madárbarát kertet, ahol télen etetem a madarakat. Olyan sok madarat sikerült a kertbe vonzanom, hogy a Madártani Egyesület munkatársai elhatározták, hogy eljönnek hozzám madarakat gyűrűzni.

Január 31-én végre madárgyűrűzéshez alkalmas időjárás köszöntött ránk. Az éjszaka lehullott pár centis hó biztosította a madártömeget (ilyenkor ugyanis nem találnak élelmet máshol).

A gyűrűzők miután megérkeztek, felállították a speciális hálókat, amelyekkel az engedéllyel rendelkező gyűrűzők a madarakat befogják, hogy megjelöljék azokat.

Elsőként kék- és széncinege, meggyvágó, őszapó került a hálóba, majd a találkozást követően lábukon apró és nagyon könnyű gyűrűvel repülhettek el. A gyűrűzés első lépéseként megállapítjuk, hogy a befogott madár melyik fajba tartozik, és ennek megfelelő típusú gyűrűt teszünk a bal lábára. Ezt követi a madár korhatározása, amely elsősorban tollazati bélyegek alapján történik, de sok fajnál használható a szemszín is, mint korhatározó bélyeg. Azoknál a fajoknál, amelyeknél már az elsőéves példányok is teljes vedlést végeznek röviddel a kirepülést követően, a korhatározás bizonytalan vagy egyáltalán nem lehetséges. A korhatározásból az idős/fiatal egyedek arányára lehet következtetni, amely többek között az áttelelés vagy a vonulás sikerére utal, valamint arra, hogy mennyire bizonyult eredményesnek egy-egy költési időszak.

A madár ivarának megállapítása szintén nem minden esetben lehetséges, csak azoknál a fajoknál van rá mód, ahol egyértelmű ivari dimorfizmus (kétalakúság) vagy dikromatizmus (két színűség) alakult ki.

A kondícióvizsgálatnál elsőként a madarak testén lévő zsírszövet mennyiségét (0-8-ig terjedő skálán) becsüljük meg, majd a mellizom fejlettségét (0-3-ig terjedő skálán) határozzuk meg. Ezek a madár általános erőnlétére utalnak, valamint arra, hogy milyen az adott terület táplálékellátottsága. A szárny- és esetleg farokhossz mérésével populációs különbségek derülhetnek ki.

Általánosnak mondható, hogy vonuló fajoknál az Európa északibb részén költő populációk egyedeinek hosszabb szárnyuk van, mint a délebbre költőknek, mivel onnan nagyobb utat kell megtenniük a telelőterületükig.

A madarak testtömegének mérése talán a legérdekesebb tevékenység és sokszor leginformatívabb adat, amely a fentebb említett kondíciós értékekkel alkalmazható a madarak erőnlétének meghatározásához.

Az óránkénti ellenőrzés során zöldike, fenyves cinege, mezei- és házi veréb is került még a hálóba. A 9-től 13 óráig terjedő időszakban 81 madarat sikerült megjelölni. Körülöttünk folyamatosan szóltak a tengelicek, a nagy fakopáncs, a fekete rigók melyekből azonban ez alkalommal sajnos egyetlen példányt sem sikerült fognunk. A karvaly amely egy kis testű ragadozómadár bemutatót tartott a repülés művészetéből, amint üldözőbe vette az apróbb madarakat. Haragudni azonban nem szabad rá, mivel ő is csak a napi betevőjét szeretné elfogyasztani.

Számomra óriási élményt jelentett a gyűrűzés, remélem máskor is eljönnek majd hozzám. Mindenkinek csak ajánlani tudom a madárbarát kert kialakítását, amiről, a madarakról és a természetvédelemről a Madártani Egyesület honlapján www.mme.hu oldalon minden információt megtalál.