Tímea a beállóposzton küzd, harcol, ad, de kap is

– Amikor egy hónapja beléptem az öltözőbe, a régi ismerősök így köszöntöttek: „Szevasz Kicsi, hát megjöttél!” Általában nem könnyű megszokni hirtelen egy új helyet, de itt nekem az átállás gyorsan megtörtént. Tényleg hazajöttem. Az már sokkal nehezebb, hogy az ember beilleszkedjen egy csapat játékába. Mindenki, így én is tele vagyok bizonyítási vággyal.

– Valóban ismerősökhöz és hazajött, mi több: már a nézőtérről is látszik: Rádl Tímea egyre inkább olvassa a régiek játékát, amit a Siófok elleni remek teljesítményével sikeresen segített...

– Olyanokkal játszom, mint Ferling Bernadett, Gáspár Gabi, akiknek annak idején csak a kispadról tudtam szurkolni. Ez nagy élmény, arról nem is beszélve, hogy rengeteget lehet tőlük tanulni. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy hozzájuk idomuljak a játékban. Ebben az első szakaszban ők nagyon sokat segítettek már eddig is nekem.

Fauszt Éva hazai pályán is igyekszik majd Rádl Tímeát megállítani – remélhetően nem sok sikerrel  (Fotó: Vohlmann György)

– Beállóként játszik Takács Dusmátával párban...

– Már ifjúsági koromban is társam volt Dusi, amikor Pergel István keze alatt dolgoztunk. Bár én kezdetben átlövőként is szerepeltem.

– És meg lehet szeretni a kézilabdát ott középen, a húsdarálóban?

– De még mennyire! Harcos, küzdeni szerető típus vagyok. Ott lehet igazán harapni, izegni-mozogni. Igaz, hogy rajtam is keletkeznek kék-zöld foltok, de ez mellékes. Nem csak embert kell fogni, hanem megérezni, mikor kell váratlanul elmozogni üres területre, és hogyan lehet a lövőknek helyet teremteni. Ez igazi csapatmunka, no és gyors reagálás. Ezért szeretem ezt a posztot.

– Nem kell messzire evezni: a Kiskunhalas elleni kudarcos kupameccs és a sikeres Siófok elleni bajnoki találkozó után száll fel szombaton a Halasra induló buszra...

– A Siófok elleni mérkőzés előtt Mátéfi Eszter az edzőnk megjegyezte: „Remélem vért ittatok.” Már megérdemeltük a győzelmet: küzdöttünk, és a végén örömkézilabdát játszottunk, végig okosan, tele önbizalommal. Kiskunhalason szombaton szeretnénk visszavágni. Ha megismételjük a legutóbbi játékot, hiszünk magunkban, akkor sikerülni fog. Ilyen szakmai örömökben legyen sokszor részem az új esztendőben, s legyen boldog a magánéletem. De ezeket szívből kívánom minden csapattársamnak is.

Eddigi állomásai

Csákváron kezdte gyerekként a kézilabdázást Szalma János edző keze alatt. Tizenhárom éves korában került Dunaújvárosba. Kezdetben Pergel István és Nagy Ervinné volt az edzője. Majd a felnőtt csapatban, Kiskunhalason kézilabdázott először. Kettős igazolással Tatabányán is játszott két évig, majd hat év dunaferres játék után 19 évesen Spanyolországba költözött. Először NB I B-ben játszott Erinuában, majd az első osztályban két év következett Gionban. Huszonkét évesen Székesfehérvárra tért vissza, és három év után hazajött nevelőegyesületébe – beálló posztra.