Titka: értékrend és hitelesség

Jól vezetett, jól szervezett, egységes csapatnak nevezte a dr. Kuti István László rendőr ezredes, rendőrségi főtanácsos által irányított Paksi Rendőrkapitányságot.

Dr. Kuti István László az elmúlt évben magas rangú elismerést kapott: a Magyar Arany Érdemkereszt Katonai Tagozata kitüntetést. A méltatásban akkor úgy fogalmaztak, hogy e kitüntetéssel a paksi rendőrezredes hivatása iránti elkötelezettséggel végzett felelősségteljes szakmai és vezetői munkáját ismerték el. A Dunaföldváron élő dr. Kuti István percre pontosan érkezik az interjúra. Nem egyenruhát visel, öltönyben van. Ha nem ismerném, nem nézném rendőrparancsnoknak. A rendőr egyenruha nélkül is rendőr - mosolyogva fogalmazza meg egyik alapelvét. Természetes, nyitott, határozott, de szerény.

Beszélgetésünk elején a gratulációra reagálva azzal kezdi, hogy bár személy szerint ő kapta az elismerést, de az érdem a kollégáké, a járás lakóié, akiknek a szolgálatában állnak. Hiszen a Paksi Rendőrkapitányság területén, sőt egész Tolna megyében jók az eredmények. Országos szinten az első egyharmadban vagyunk - indokolja, s magyarázatot is ad.

Dr. Kuti István László rendőr ezredes, a Paksi Rendőrkapitányság vezetője
Fotó: Vida Tünde

A paksi járásban élő közel ötvenezer ember többsége dolgos, önmagáért tenni akaró személy. Működik bennük az önvédelmi reflex, s a közösségek sem hagyják elveszni tagjaikat. Ehhez kapcsolódik a rendőrök magas színvonalú szakmai munkája és elhivatottsága. Jó a rendőrség kapcsolata az önkormányzatokkal - mondja a parancsnok, s azt is nagyon fontosnak tartja, hogy a járásban lévő tizenöt településből tizennégyben van polgárőrség, s a tizenötödikben is alakulóban.

Dr. Kuti István tíz éve paksi rendőrkapitány, huszonnégy éve rendőr. Ahogy elhivatottságát, szakmaszeretetét látja az ember, azt gondolná, hogy kisgyermekkori álmát váltotta valóra, ezért lett rendőr. A valóság más.

A dunaföldvári Magyar László Gimnáziumot jó kibocsátó iskolának, kiváló alapnak nevezi. Bár a magyar - történelem volt a kedvence, végzős diákként pályaválasztáskor - felmérve a reális lehetőségeket - mégis a biológiát, kémiát és az agrárterületet választotta. A Debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi karán általános növénytermesztő üzemmérnökként végzett, majd Hódmezővásárhelyen vadgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett. Választott szakmáját szerette. Dunaföldváron az Alkotmány Tsz-ben volt gyakornok, majd az Aranykalászban dolgozott. De - mint mondja - a nagyüzemi gazdálkodás megszűnése kissé átértelmezetté tette a tanultakat.

Két diplomával a zsebében egy volt gimnáziumi osztálytársa biztatására jelentkezett rendőrnek. 1992 szerelt fel Dunaújvárosban, s fél év után Paksra került nyomozónak. Majd gazdaságvédelmi, felderítő területen dolgozott a megyei főkapitányságon. Dunaföldváron előbb őrsparancsnok-helyettes, aztán parancsnok lett. Tíz évvel ezelőtt már a főkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjeként kapta a megbízást a paksi parancsnoki feladatra.

Természetesen az évek során az újabb kihívás mindig tanulással is járt. Rendőrtiszti, majd jogi diplomát szerzett, sőt mindezt jogi szakvizsgával megfejelte. Szeret tanulni, mondja. Fontos a folyamatos képzés, a kollégáit is erre buzdítja. De sokat tanult elöljárójától, dr. Soczó László dandártábornoktól, a megyei rendőrfőkapitánytól és dr. Varga Pétertől is, aki jelenleg a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányságot irányítja.

Kitartás, szívósság, becsület, tisztesség, emberség, a közösségi értékek - érdekek képviselete és megfelelő hiteles kommunikáció - sorolja az önmagával szembeni elvárásokat, s még folytatja: szakmai igényesség és nyitottság, rugalmasság. Ezeket az értékeket vezetőként is fontosnak tartja. Tiszta erkölcsű, jó embernek lenni és mindig megújulni - ez az alap nála. Arra a kérdésre, kinek ajánlaná a rendőrhivatást, még egyértelműbbé teszi felfogását. Annak, aki szereti a rendet, fegyelmet, akinek kialakult énképe és határozott értékrendje van, s képes el is fogadtatni azt; aki az emberekkel foglalkozva képes mélységekbe és magasságokba is nézni.

Az elmúlt tíz évben a paksi kapitányságon létrejött kollektívája teszi a dolgát: a kereteken belül kreatívak, a feladatmegoldásban rugalmasak, s igyekeznek a lehető leggyorsabban reagálni, segíteni. A kitüntetés megerősítés, de még fontosabbak azok a visszajelzések, amelyeket az utcán kap az emberektől kollégái kulturált munkavégzéséről.

Beszélgetés közben azt érzem, hogy dr. Kuti István jól érzi magát a bőrében - akár egyenruha, akár öltöny van rajta. Megtalálta a helyét. Tudatosság van ebben is. Amit csinálsz, abban igyekezz jól érezni magad, szeresd, amit csinálsz - fogalmazza meg az újabb alapelvét. Szüleitől - akiknek a mai napig is segít a mezőgazdasági munkákban, bár nem olyan gyakran, mint szeretné -, azt tanulta: ne jelvénygyűjtésre hajtson, hanem szeresse a munkáját. A szép kitüntetés láttán édesapja persze mégis meghatódott. A család olyan szerény büszkeséggel fogadta az elismerést, ahogy maga Kuti István is.

Ahhoz, hogy jól végezze a feladatokat, fontos a család, a gyerekek, a társ, valamint a szülők. Kuti István és párja öt gyermeket nevelnek. Amikor a gyermekekről beszélgetünk, a féltés már az apáé. A kiegyensúlyozott magánélet, az olvasás, a zenehallgatás hozzásegíti a feltöltődéshez, a metszés vagy a gyümölcsszedés is kikapcsolja - teszi hozzá mosolyogva.

Egy ember csak akkor hiteles, ha azonos elveket követ a munkájában, vezetőként egy közösség élén, de a magánéletben, a családban - például szülőként is. Dr. Kuti István hivatásszeretetével, életfelfogásával, erkölcsi tartásával bizonyára hat: közvetlenül gyermekeire, munkatársaira; közvetve pedig azokra a közösségekre, amelyeknek a szolgálatában végzi munkáját. Elhivatottan. Mert csak így érdemes. Mert ő maga is így érzi jól magát.