2013.07.03. 18:55
Idősekre, betegekre figyelnek egész nap
Küzdenek az idősek elmagányosodása ellen, és óriási terhet vesznek le a családtagok válláról – mindenki elismeréssel beszél az óvárosi gondozási központról, a dolgozóiról.
Az Egyesített Szociális Intézmény óvárosi gondozási központja a kilencvenes években idősek klubjaként vált méltán népszerűvé. Költségtakarékossági okokból a közgyűlés két éve fontolgatta a megszüntetését, beolvasztását a központba, ám a dolgozók, az ellátottak és a hozzátartozók érvei előtt meghajoltak a képviselők, és a megmaradhatott az intézmény.
Az idő a szakembereket és a döntéshozókat igazolta: az óvárosi központ teltházzal működik azóta: a 37 férőhelyből hét demes (memóriazavarral, feledékenységgel küzdő) betegeknek van fenntartva, harminc pedig megmaradt a klub jellegűnek.
Csáki Klári vezeti az intézményt, amely a legemberibb célt tűzte zászlajára: az idősek, betegek kulturált körülmények között töltsék a napot és érezzék jól magukat. Az ebédről jövedelemtől függően tudnak gondoskodni – de otthonról hozott ételt is megmelegítenek –, a klubtagoknak egy fillért sem kell fizetniük azért, hogy a gondozóházban töltik a napjukat, a demens betegek után pedig jelképes összeg, napi 300 forint a gondozási díj, és 325 forint a szállítási költség.
Szilaski Sándorné (balról) klubtag könyveket hozott olvasni, azokat mutatja Rinyu Nórának, Szegedi Istvánné (háttal) meséli, hogy megnézték a templomi kiállítást. Mellette (jobbról szemben) Takácsné Csancsár Ilona ül, aki azt mondja, jó a közösség (Fotó: Vohlmann György)
Rinyu Nóra mentálhigiénés munkatárs mondja, hogy minden reggel elmennek a demens betegekért, ha kell, akkor kikeltik őket az ágyból, és összekészítik a napra, elviszik az óvárosi központba, ahol folyamatos felügyelet mellett együtt töltik a napok az idősklubba járókkal – és számos közös élményük lesz. Kertészkednek, tornáznak, nagyokat sétálnak, megnézik az aktuális kiállításokat – legutóbb az evangélikus templom tárlatát látták – fürödni járnak Dunaföldvárra, és akkor még nem beszéltünk a közös név- és születésnapozásokról, farsangokról, ünnepnapokról, amelyek megédesítik az ellátottak életét.
Élhetik az életüket
El tudom képzelni mennyire hálás a gondozási központban dolgozóknak az a család, ahol férj és feleség azért tud nyugodtan dolgozni minden nap, mert nem kell aggódnia jó helyen, kedves emberekkel van az idős, demens édesanyja vagy édesapja. Megértem Szilaski Sándornét is, aki azért jár az óvárosi klubba, mert különben egyedül lenne otthon. Inkább társalog, bográcsozik a többiekkel – jól érzi magát a társaságban.
