Történelmi emlékek Penteléről

Ezer éves településünk történelméhez szervesen kapcsolódik a Pentelei kúria története, ami több mint kétszáz évet ölel át. Az elmúlt két évtizedben sorsára hagyott, felbecsülhetetlen értékű és városunk legjelentősebb műemlék védelem alatt álló épület-együttese, az utóbbi évben előtérbe került. Köszönhetően a Dunaújvárosi Önkormányzatnak és a Penteleiek hagyományőrzésének.

De mit is tudunk az épület múltjáról? Kik építették? Kik voltak a tulajdonosai?

Pentele a török hódoltság előtt a Daróczy család tulajdonában volt. A török kiűzése után, I. Lipót 1703-ban az ősi családnak visszaadta a Pentelei birtokait. Daróczy István 1709-es halála után báró Száraz György és neje Daróczy Katalin, majd lányuk Julianna és férje, gróf Rudnyánszky József – aki a leghíresebb magyar barokk kastélyt a Nagytétényit is építtette – örökölte a vagyont és 1742-ben magyarokat telepített a faluba. Akkor tértek vissza a ma is itt élő Pentelei családok, a Hingyiek, Újbányiak, Tonkák, Matlagok, Nyuliak, Naszvadiak és az én őseim a Szabók is.

Egy 1773-as adóösszeírás a lakóházakon kívül uradalmi házakat is említ e területen. Ezen urasági épületekben laktak a birtokos Rudnyánszky tiszttartói és számadói valamint cselédei, kocsisai.

Amit mindenképpen tudni kell: a tényleges építők Pentelei iparosok és munkások voltak. Ez pedig a névadásra is feljogosít, ezért lehet Pentelei kúria is a műemlékünk neve.

Az épületegyüttes második említése az 1798. július 1-jén kiadott kataszteri nyilvántartásban történt, amelyben a felmérés a Fejér vármegyei Rudnyánszky vagyonról készült. Ebben írnak egy majdnem kész épületegyüttesről, amit valamikor a XVIII. század közepén kezdtek építeni.

A Kúriában az intéző lakott, mivel Rudnyánszkyék a már elkészült központi birtokukra, Nagytéténybe költöztek. Magtár, vendégfogadó, borkimérő, tisztviselők háza működött itt ekkor. Borospincéjüket a Tisza utcában építették.

A következő birtokos Mondbach (más forrás szerint Montbach) Károly ezredes lett, aki egyes források szerint beházasodásával, más források szerint, vásárlással szerezte meg a Pentelei birtokokat. 1828-ban Károly fia – már báró – Mondbach Frigyes örökölte a családi vagyont, és 1830-ban ő építtette át a mai formájára a kúriát és teljes délre eső épületszakaszát. Amikor a szabadságharc elkezdődött Mondbach még a mi oldalunkon állt, majd az 1849-ben a levert forradalom után, Haynau jobbkeze lett és ő vezette a megtorlásokat a Mezőföldön. Ennek ismeretében az épület megnevezése Mondbach kúria nem helyes.

Az 1910-es felvételen a mai „szovjet” emlékmű helyén, a korábbi Szentháromság téren római korabeli műemlékek voltak kiállítva a mai Dunaújváros Pentele városrészi területén (Fotó: Archív)

1860-ban már Lukács László lett a birtokos. Ő a meglévő díszkertet Angol formájú, épített kertté alakíttatta át, amelynek országos híre lett. 1905-ben a kúriát, Frankl Zsigmond vásárolta meg. 1910-ben egy részvénytársaság a kúria udvarán gőzmalmot létesített, az építtető Tóth János volt, az asztalos és fa-ipari munkákat Szabó István üknagyapán készítette. Az új ipari létesítmény munkát teremtett, valamit a közvilágítást is megoldotta Pentelén. Az államosítás után a rendőrség, majd a malmot újra beindító Termelőszövetkezet üzemeltette a kúriát.

A rendszerváltás utáni évtizedben még dolgozott a Malomipari Zrt., dübörögtek esténként a malomszerkezetetek a szomszédomban. Aztán 1994-ben elhallgatott...

A szomszédok óvó szemei és védelme miatt élte túl a műemlék ezt a két hányatott évtizedet. Mára elindult egy folyamat, amit édesapám Szabó Tamás lokálpatrióta és Hingyi László képviselő – két tősgyökeres Pentelei család sarja – kezdeményezett. A terület felélesztésének folyamata már elindult, azaz: a Megóvás – tervezés pályázat. Így Dunaújvárosnak érezhető közelségbe került, hogy visszakapja történelme legjelentősebb épített emlékét.