Ünnepel a Széchenyi gimnázium - nosztalgiaórák, avatások

Bőven volt is miért, hiszen a péntekre és szombatra időzített jubileumi napok számos izgalmas, múltfeltáró programot kínáltak az öregdiákoknak.

Az intézmény életében kiemelkedő szerepet játszó legendás pedagógusok által vezényelt nosztalgiaórákra közel kétszáz öregdiák jelentkezett be, akik számára mindössze egy feltételt szabott iskolájuk: egy-egy meghatározó tárgyi emlékkel kell visszatérniük a gimibe.

A nosztalgiaórák megható pillanatai mellett emléktábla avatás, kiállítások, koncertek is várták az ünneplőket pénteken a hatvanas Széchenyi gimnáziumban.

Arra, hogy egy matekóra kezdetén öt fiatal tornászlegény épp kézenállás-versenyt űz a padokon, nem minden pedagógus van felkészülve. A helyzetet azonban még is kezelni kell, elvégre nem a tornacsarnokban vagyunk. Baky Ágnes matematika tanár, egyben osztályfőnök belépett a terembe, levezényelte az ifjú titánok küzdelmét, majd egy-két kedves példáját a táblára véste – szolgálva az erőtől duzzadó ifjúság épülését.

Mindezt egy öregdiák elmondásából tudjuk, aki Vácról érkezett, hogy pénteken részese lehessen Baky Ágnes nosztalgiaórájának. A visszatérő széchenyis diáknak közel 150 kollégája akadt, akik azért keltek útra Svédországból, Németországból, Budapestről, Pécsről vagy éppen Szegedről, hogy egykori kedves tanáraikkal újfent találkozhassanak. Meglett emberként ültek vissza abba az iskolapadba és hallgatták a legendássá lett tanárokat a mai diákokkal. Megható pillanatoknak lehettünk szem- és fültanúi.

A retro tanórákon a példatár mellett az emlékek között is kutathattak a gimnázium fennállásának hatvanadik évfordulóját ünneplők. Volt mire és kikre emlékezni. Sárköziné Szumzer Erzsébet, Pásztor Bertalan, Kobzos Ferencné, Varga Béla, Kobzos Ferenc, Kapásné Gavlik Zsuzsanna, Mezővári Gyula, Székelyi Sándorné, Baky Ágnes, Váczi János és Jeszenői Endre órái bizonyították, hogy az elmúlt hat évtizedben egy fontos dolgot minden diák- és pedagógusgenerációnak sikerült átadni a következő korosztálynak: széchenyisnek lenni örök köteléket jelent. Mindezt remekül példázza, hogy a jelenlegi tantestület közel hatvan százaléka maga is a Széchenyi tanulója volt.

A tanárok zömét sikerült is beazonosítanunk azon a monstre fényképkígyón, amely végigtekereg az iskolán. A Horváth Tamás által kieszelt és megépített interaktív faliújságon több száz régi fotó kapott helyet, a mellé csatolt játék pedig roppant egyszerű és mulatságos: ki szerepelhet a képen? Pénteken a délelőtti nosztalgiaórák, majd a délutáni programok között folyamatosan gyarapodtak a képaláírások és fotókhoz fűzött aprócska, ám fontos megjegyzések.

„Büszke vagyok arra, hogy az iskola megerősödött, hogy máig meghatározó oktatási intézmény a városban, és eredményeivel folyamatosan jelen volt és van az országos szakmai közéletben... Legbüszkébb mégis a diákok, a volt gimnazisták, valamint a volt kollégák felém áradó szeretetére vagyok” – így fogalmazott a Széchenyi gimnázium első igazgatója, dr. Salgón Dezsőné, az intézmény fennállásának ötvenedik évfordulójára megjelent emlékkönyvben.

E gondolatokat idézte köszöntő beszédében dr. Rutai István, aki az első végzős osztályok nevében beszélt a dr. Salgó Dezsőné tiszteletére felállított emléktábla avatásánál, a mai gimnázium aulájában.
Az emléktábla állítás ötletét az első végzős osztály tagjai vetették fel és valósították meg azt. A dr. Salgó Dezsőné tiszteletére állított tábla az iskola aulájában kapott helyet.

Avatás következett pénteken délután a Széchenyiben, hiszen az iskola történetének egy másik legendás igazgatója, Székelyi Sándor is névadó lett, a 112-es terem viseli nevét a legendás pedagógusnak. Az intézmény fennállásának hatvanadik évfordulóját köszöntő programsorozat szombaton évtized-találkozókkal és iskolagálával folytatódik.