2014.04.17. 16:20
Ünnepség múltidéző kötettel - Hatvan éves a Dunaferr lakatos üzeme
Az ISD Dunaferr Zrt. Gyártó Egysége Lakatos üzemének dolgozói 1954. március 31-től számítják történetüket, s a teljesség igénye nélkül a hatvan esztendejüket kötetbe foglalták.
Erőss Lajossal, a kötet szerkesztővel a jubileumi rendezvényt követően beszélgettünk.
– Megadták a módját, családias hangulatban ünnepeltek az üzem egykori és mai dolgozói, vezetői április 4-én a Dunaferr Lemezalakító Kft. oktatási központjában...
– A gyártóegység vezetője, László Ferenc köszöntője után az üzem jelenlegi vezetője, Dani László a közelmúlt történéseit vette számba. Nekem jutott az a feladat, hogy az 1991 előtti időszakot elevenítsem fel, s tolmácsoljam az egykori kollégák jókívánságait. A Sztálin Vasmű Gépgyár Vasszerkezeti üzem létrejöttével számítjuk történetünket, 1954. március 31. az a dátum, amikor a MÁVAG Mozdony- és Gépgyára átadta eszközeit, s munkatársaiból néhányat, hogy részesévé váljanak a Dunai Vasmű építésének és működtetésének.
Erőss Lajos, az üzem történetét feldolgozó kötet szerkesztője (Fotó: Szente Tünde)
– A jelenlévők meglepetésként kapták kézhez az erre az alkalomra elkészült, főként visszaemlékezéseket tartalmazó kötetet.
– Öt évet kellett várni arra, hogy kézbe vehessük, mert kissé hosszadalmasra sikeredett a visszaemlékezések összegyűjtése. Az ötlet onnan eredt, hogy Kozma Erzsébet szerkesztésében 2006-ban megjelent az „55 éves a Dunai Vasmű Mechanika üzeme”, s arra gondoltunk, hogy a mi történetünket is meg kellene írni. Nyugdíjba vonulásommal barátaim rábeszélésére vállaltam el az ezzel járó teendőket, s végül Szabó Jánossal és Fehér Gyulával hármasban szövetkeztünk a munkára.
– Mi történt a rendezvény óta? Gazdára találtak a könyvek?
– Keresem azokat az embereket, akik jogot formálnak ehhez a nosztalgia-kiadványhoz, akikhez el szeretnénk juttatni a kötetet. Ordas István barátom mondta, hogy akárhogy is sikerült, egy időszak kordokumentuma, amit majd az idők folyamán bővíteni kell, vagy az évek múlásával kiegészíteni szükséges. Ezen túlmenően a terveim között szerepelt a Lakatos üzem legjobb mondásainak összegyűjtése is. Sok történet úgy kezdődne, hogy „Kiskomám!”, ami az üzemben általános megszólítássá vált. Mondok egy példát. „Kiskomám, ha valamit el akarunk intézni, nem a lábhoz, hanem a fejhez megyünk!”
