Unokái aranyozzák be életét

Kövesi Jánosné tősgyökeres baracsi. Szülei földművelők voltak, a szövetkezetesítés után édesapja a Dunaföldvárhoz tartozó helyi téeszben dolgozott, édesanyja pedig háztartásbeliként gondoskodott a családról. Férje  Dunaújvárosban dolgozott karosszéria lakatosként,  Juliska néni megtanulta otthon a ház körüli munka minden titkát, mellette nagyon szívesen kézimunkázott, amikor még fiatal volt. A szövetkezetnél is dolgozott baromfi-begyűjtőként öt éven keresztül, utána a falu postása lett, majd   amikor belefáradt ebbe a munkába  a kórházban takarított. Nagyon szerette ezt az utóbbi munkahelyét, onnan ment nyugdíjba.

Otthon mindig megtalálta az elfoglaltságát: férjével, Kövesi Jánossal együtt állatokat tartottak, kertet műveltek, még gyönyörű fóliájuk is volt. Férje tizenhárom évvel ezelőtt meghalt, a veszteség miatt érzett fájdalmat a gyerekek szeretete feledteti Juliska nénivel. Egy fia és egy lánya született, rajtuk kívül három unoka és ahogyan az ünnepelt mondja,  négy gyémántos dédunoka, három fiú és egy lány gondoskodik róla, elhalmozza kedvességgel.  A gyerekek dolgoznak, de jönnek, amikor csak tudnak, munából hazafele menet beszaladnak, megkérdezik, kell-e valamit segíteni. Bearanyozzák az életemet.