Hírek

2017.08.22. 19:05

Vissza a gyökerekhez - búcsú Dunaföldváron

A településen harminc évig nem tartották meg a búcsú ünnepségeit, pedig valamikor négy esetben is összegyűltek ezekre az alkalmakra a különböző szentek nevét viselő templomokban.

Balogh Tamás

Ezek voltak a Szent Rókusról és Szent Rozáliáról elnevezett, a pincedombon található kápolnával, a talán legismertebb a barátoké, a Szent Anna templom a város központjában és a mostani ünnepségnek helyet adó, a földváriak által öregtemplomnak is nevezett, a Szent Ilona nevét viselő. Időben nem túl messze vannak egymástól ezek a névnapok ezért így összevontan ünnepeli azokat a helyi katolikus közösség.

Erősíthet bennünket ez az ünnep

Dukai István, a Dunaföldvári Szent Rókus Borlovagrend nagymestere is magáénak érezte az ünnepet:

- A szentmisére látogatók világnézetüktől függetlenül helyet kaptak itt a terített asztaloknál. Remélem, hogy amellett, hogy jól telt ez a napunk, erősödtek a baráti kötelékeink is. Itt a fehér asztalok mellett, hagyományosan megbeszéljük a világ nagy dolgait, és reményeim szerint közelednek egymáshoz a nézeteink. Ez által előrefelé haladhatnak a dolgaink. Itt a nagy sátor alatt több civil mozgalom, mások mellett a kertbarátok, vöröskeresztesek, a Máltai Szeretetszolgálat, és mi is helyet találtunk. Ebéddel és finom borokkal vártuk az ideérkezőket. Az ilyesmi ápolja a barátságot és erősíti az együvé tartozást.

Dukai István

Szívélyes búcsú, ringlispíl nélkül

Jákli Viktor, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat dunaföldvári csoportjának vezetője ennek a ragyogó ünnepnek az egyik motorja.

- Igyekszem megtenni, amit tőlem telik a rendezvény sikeréért. Ez nem parti, hanem egy nem hagyományos búcsú. Harminc évig nem tartották meg, ezért szinte irigykedve néztük a környező településeket. Néhány éve ilyen nem hagyományos módon sikerült visszanyernünk ezt az ünnepünket. Az egyházi szertartást követően egy szeretetvendégséget tartunk, ahol az egyházközségen kívül az egyik fontos vendéglátó a mi szolgálatunk. Az itt most megtalálható összes csoporttal egész éven át tartjuk a kapcsolatot, mivel mi adománygyűjtő és közvetítő szervezet vagyunk - mondta. Hozzátette: - Elégedett vagyok, hiszen aki fontosnak tartotta, az eljött és megtelt velük ez a nagy sátor. Nagy vágyam, hogy legyen ilyenkor újra ringlispíl, és céllövölde is, de arra még várnunk kell egy ideig!

Jákl Viktor

Kisegítő lelkészként érkezett Paksról

Balázs Zoltán így vélekedett: - Az ünnepet láttam a tekintetekben és a vágyat arra, hogy évről évre újra találkozzunk. Ez az együttműködést jelenti, ami gazdagabbá tesz bennünket. Mivel a családtagjainkat is hozzuk, ezáltal egy belső közösséget alakítunk ki, amelyben továbbadjuk az örömöt. Ebben benne van a felvonulások, a kisebb előadások, a főzések a borlovagok és a találkozás ünnepe is, amely a várost is fölemeli és előre mutat. Ez a jelenből a jövő felé nézés. Az itteni kapcsolataim a személyes barátságon nyugszanak. Ezt a többszöri találkozás és az együtt töltött idő adja, amit a visszaemlékezés erősít meg.

Balázs Zoltán

Örömmel teszem, mert megtisztelő ez a feladat

A Dunaföldvári Szent Rókus Borlovagrend tagjainak akkor igazi az ünnepük, ha az ételeket az egyik társuk, a Bugyi Bandi bácsi készíti, aki a következőket hangsúlyozza:

- Jó dolog, ha az embert megtisztelik azzal, hogy egy ilyen pompás vendégseregnek, mint a borlovagok és a meghívottjaik, főzzön egy ebédet. Igyekszem mindig a lehető legjobb ételt eléjük tenni. Nagy ünnepen főzni az egy nagyobb feladat az átlagosnál, de akkor is úgy állok neki, mint máskor: örömmel és szeretettel. Minél jobb ízekkel azt készítem el nekik, amit kérnek tőlem. Ez egy különleges ünnep itt Dunaföldváron, a védőszentek búcsúja. Összejövünk, barátkozunk és főzögetünk. Dunavecsei vagyok, és a Duna nem elválaszt, hanem összeköt bennünket a földváriakkal. Nagyon szeretem az itteni társaságot.

Kívánságra egyszerűen, finomat

Nagy Gábor, a Dunaföldvári Szent Rókus Borlovagrend tagja a különféle ételek sütés-főzésében híres specialista. Ezúttal azonban csapatban végezte el a munka egy részét. Majd elmondta:

- Már régóta összeállunk a Bandi bácsival úgy, hogy ha neki van rá szüksége, akkor nagyon szívesen segítek neki, és követem az utasításait. Fordított esetben én is számíthatok rá. A mai munkánk hasonlóan folyt, mint, ha egymás között költenénk el az ebédet, egyedül a mennyiségek voltak a szokásosnál nagyobbak. A végén mindenkinek elégedetten és jóllakva kell fölállnia az asztaltól. Reméljük, hogy örültek annak, hogy velünk ebédelhettek. Mi pedig annak örülünk, hogy vendégül láthattuk ezt a sok embert. Ezen a búcsúi napon rendre a lovagrendünk babgulyása a sláger. Így volt ez a mai napon is. Nyilván ennél komolyabb összetételű, igazi menüsorokat is el tudnánk képzelni, viszont a közösség dönt. És így volt ez egyszerű. Egy állvány, két bogrács valamint a hozzávalók. Finom lett ma is!

Az ünnepi áhítat

Szabó Oszkár Dunaföldvár plébánosa a szentmise után barátsággal csatlakozott az ünneplőkhöz. Kérdésünkre válaszolva azt mondta:

- Ez az ünnep egy hálaadó nap. Ilyenkor az emberek megköszönik mindazt a jót, amit az esztendő során a keresztelők, a szentmisék vagy egyéb alkalmakkor a templomban átéltek. Azt, amit a Jóistentől kaptak. Plébánosként humorosan mondhatom, hogy még "gyüttment" vagyok Dunaföldváron, és még sok mindent meg kell itt tapasztalnom. Örömmel élem át, hogy az itteni templomok védőszentjei nekem is azok lettek. Nagyon jó volt itt lenni ma is, amikor érezhető az áhítat, és a közösségben nem pusztán ünnepi volt a hangulat, hanem érezhettük az Isten közelségét. A templomban az Isten és az ember ül egy asztalhoz, és tágabb értelemben pedig ő is itt van velünk, amikor együtt ebédelünk a sátor alatt.

Szabó Oszkár



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!