Várady János számos hagyományt teremtett és élesztett újra dunaföldvári papi szolgálata alatt

Búcsúztak tőle paptársai, barátai és hívei. Nagyon sokan eljöttek előző szolgálati helyeiről is. A gyászmisét és a temetési szertartást több mint harminc katolikus pap jelenlétében Udvardy György pécsi megyéspüspök celebrálta. A személyes hangú búcsúbeszédet Rostás Jenő plébános tartotta.

Dunaföldváron Várady János működése alatt kelt új életre a máltai csoport, hagyományt teremtett a jótékonysági bál megszervezésével, az augusztus 20-i Duna-parti szentmisékkel. Törődött a hajléktalanokkal. Felejthetetlen zarándokutat vezetett Olaszországba. Közösségi munkát szervezett a Szentháromság-szobor és a templom környéke, valamint a temető rendbetételére, felújíttatta a plébániát. Az első infarktus is Dunaföldváron érte jegyesoktatás közben. Kért egy félórás szünetet, majd visszament a templomba a fiatalokhoz. Melegbarna hangján elmondott gondolatébresztő prédikációi minden fogékony ember szívéhez eljutottak.

Várady János, a település egykori plébánosa. Fotó: A szerző felvétele

Miután Dunaföldvárról elkerült, még két helyen szolgált. Minden településen maradtak barátai, akikkel aztán továbbra is részt vettek egymás ünnepein. Így ezüstmiséjén szép számmal voltak vendégek minden szolgálati helyéről. Varázsa volt a személyiségének, mondta valaki. A gyerekek, akik a legbájosabb mosoly mögött is meglátják a hamisságot, különösen vonzódtak hozzá. Könnyedén elnyerte rokonszenvüket, bizalmukat. Sokan mondják, hogy nyugodt derűje átragadt azokra is, akik problémáikkal felkeresték. Mindig volt ideje az emberekre, akik segítséget kértek tőle. Bár sokszor megbántották, kijátszották, mellőzték, ő nem táplált haragot, nem őrzött sértettséget a lelkében. Szerény volt, bölcs, türelmes és alázatos szívű. Ezek az erények manapság jórészt ismeretlenek, sokan félre is értették, gyöngeségnek gondolták.

Várady János gyermekkorát egy kis Tolna megyei faluban, Fürgeden töltötte. Nem éltek jó módban. Sokszor előfordult, hogy lesték a tyúkokat, mikor tojnak, a tojásért kenyeret vettek. De iskolai eredményei így is nagyon jók voltak. Fölvették az esztergomi ferences gimnáziumba. Az ottani nevelés megerősítette alapvetően szelíd természetét, a munka szeretetét. A szerzetesek örök életre szóló példaképeivé lettek.

Az első plébánia olyan, mint az első szerelem – mondta, amikor Lánycsókra helyezték. – Az ember mindent belead, és örökké emlékszik rá. Egy lepusztult egyházközséget, plébániát, templomot vett át, és tizenkét év múlva virágzó közösséget hagyott maga után. Lakhatóvá tette a plébániát, majd a templomot is felújíttatta. Nem restellte kivenni a részét a fizikai munkából sem. Lett ifjúsági hittan, énekkar, pásztorjáték, karácsonyi ajándékcsomag a magányos időseknek. És mellékesen még ellátott három falut a Duna másik oldalán is.

Elment a Tiszi! – terjedt a hír Dunaföldváron. A papi sírboltban nyugszik Várady János plébános, egy jó ember, aki pappá szentelésekor ezt a jelmondatot választotta: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében." (2Kor 12,9)