Városalapítók péntek esti batyubálja

A Városalapítók Egyesületének évzáró batyubálján a nyitótáncosok szerepét Márta Mihály és felesége, Borbála vállalta magára (Fotó: Lázár Zsolt)

Dunaújváros Alapítóinak Egyesülete a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép-és Szakiskola tornatermében rendezte meg pénteken este vidám élvbúcsúztató batyubálját. Szeretettel hívták oda és akkorra a tagtársakon a zok családtagjait és barátait, valamint az érdeklődőket is, hogy jó hangulatban, kellemes beszélgetéssel és kóstolgatással búcsúztassák a 2012-es esztendőt. Ellenőrizhetik majd az internet képein: a meghívó majdnem minden szava valósággá vált! Volt vidámság, zene, tánc, remek falatok, hasonló kortyok, igazán régi ismerősök sokasága, és a beszélgetések sem szenvedtek éppen témahiányban... Úgyhogy az este kiválóan sikerült!

Amikor beléptünk a kereskedelmi szakközépiskola, népszerű nevén: a keri tornatermébe pénteken este, máris tudtuk, hogy ez az összejövetel rosszul nem sülhet el! Elvégre a Parádi-ikrek játszottak, György és László,  dobon és szintetizátoron. Márpedig, ahol e javakorabeli, de lélekben és főleg zenetudásban cseppet sem megkopott, méltán népszerű pentelei duó húzza a talpalávalót, ott rosszkedv nem lehet! Tapasztaltuk, nem is volt. Igaz, szóba kerültek olyan múló fájdalmak, mint betegség, politika, de hát tudjuk: ezekre megvan a gyógyír!

Mint például a gyógyszerek és az őszinte beszélgetés. Szabadi Imre egyesületi elnöktől megtudtuk a magyarázatát annak, hogy ezúttal miért csak a tornaterem felét rendezték be asztalokkal, nagy táncparkettet hagyva.

- Öregszünk... - sóhajtotta az elnök, utalva arra, hogy a taglétszám tavalyról idénre tizenöt emberrel csökkent. Viszont, akik jelen voltak, mondhatni: bejátszották a parkettet! Így például Márta Mihály és neje, Borbála, akik a nyitótáncosok szerepét vállalták örömmel. A többiek pedig, lévén a rendezvény batyubál jellegű, saját süteményt, kolbászt, bort, pálinkát kínáltak körbe. De úristen, micsoda falatokat és kortyokat! Már csak azokért megérte volna elmenni. Hát még a sok ismerős, kedves arcért, jó mondatért, baráti hátbaveregetésért! Köszönjük...