Vásárnapi élménykoktél - Aprótól a kötegelt tízezresekig

Szép dolgozatot lehetne kerekíteni abból, hogy miért is szívderítőbb és hasznosabb az egyenplázák helyett a havonta egyszer jelentkező, legendás jelzővel bátran billogozható dunaföldvári vásárt választanunk összeterelgetett vagyonkánk elherdálására, a terjedelmi korlátok végett e helyen most csak két alapvetést említenénk: 1. nem szól agyzsibbasztó konzumzene, 2. elfogadható áron beszerzett hagymás vér felett lehet elmélkedni azon, hogy családunkat egy zártgyűrűs narancs pennant papagájjal (25 ezer), vagy egy indiai törpe viador dísztyúkkal (2,5-3 ezer) lepjük-e meg e jeles reggelen.

Mustra a földvári vásár dzsungelében nyeregtől az amerikai törpemalacon át a franciaágyig: mindent egy helyen! Fotó: Zsedrovits Enikő

Mert bizony, a vásárnap ünnep. Sokaknak temérdek munkával és nem kevés egzisztenciális téttel, ám az előttünk és mögöttünk vonuló és egyre gyarapodó tömeg számára a vásározás egyfajta beszerzéssel és bambulással egybekötött szórakozás. Mindez remekül van így, és ami még felemelőbb: működik.

Kosárból mindent a kedélyes diskurálásra is volt idő

A dunaföldvári börze, nem túlzás, az ország szinte minden részéből vonz árusokat és leendő vevőket egyaránt. Népszerűségéről pedig elég csak annyit megemlítenünk, hogy vasárnap reggel kilenc óra magasságában a 6-os út mentén található cukrászdáig torlódik fel a vásárba igyekvők kocsisora közel négy kilométeren.

Édes hajnali álom - új gazdára váró malackák a platón

- Kevés a ló - jelenti ki hamiskás mosollyal a vígkedélyű lókupec. Kérdeznénk még, ám kölcsönösen belátjuk, nem vagyunk egy mezőnyben. Ő e szakág profija, én meg csak a kockás noteszemet szorongatom toporogva.

Lovat tessék! A lovasgazdák mellett sok nézelődöt is vonzott a lovaknak fenntartott vásári rész

Kudarcélményünket csillapítva ledőlhetnénk a szomszédban egy ágypróbára, hiszen van olyan alföldi bútorgyártó, aki e vásári körülmények között (is) próbálja népszerűsíteni termékeit. Láthatóan eredményesen.

Eszmecsere - szép jószágok sora várta a vevőket az állatvásárban

Az év utolsó vására él, lüktet, morgolódik, mustrál, egyezkedik. Az elénk táruló pazar összképen hol tenyérbe csapva váltanak gazdát gumival átkötött tízezresek, hol visító malackákat gyömöszölnek barna zsákokba. A hangulatalapozó hagymás vért némi kürtöskaláccsal folytjuk le, távozóban még szemezünk egy beszerzendő halászléfőzővel. Jövő márciusban visszatérünk, addig is gyűjtögetünk a kiszemelt amerikai törpemalacra.