Vasmű - Vissza a kiindulóponthoz

Még egyszer a vasműről, a kohófelújításról, a város és a régió jövőjéről.

A minap azt a következtetést vontuk le, hogy a cég vezetői kimondták már a választ a dunaújvárosi nyersvas- és acélgyártás jövőjéről: ha nem is szavakkal. Nem készítették el a leállított I. kohó felújításának terveit, nem rendeltek hozzá alkatrészeket, nem kötöttek szerződést a kivitelezésről. De bejelentették, hogy idén ősszel a kohófelújításnak megfelelő összegért korszerűsítésbe kezdenek a meleghengerműben.

Ebből mindenki érthet, aki akar érteni.

Ám sokan reménykednek még abban, hogy a magyar politika megmenti az acélgyártást  - ezzel a várost és a régiót is Ózd sorsától.

Próbáljuk végiggondolni a lehetőségeket. Ezúttal (a könnyebb számvetés érdekében) mellőzzük a Magyarország és az Oroszország közötti alapvető gazdasági és politikai erőkülönbséget.

Kedden nagygyűlést szerveztek a kohó jövője miatt aggódók (Fotó: Lázár Zsolt)

Tudjuk, hogy a vasmű fő tulajdonosa, az orosz állami külkereskedelmi bank, amely  tulajdonostárs volt a magyar állam mellett a már megszüntetett MALÉV-ben. Sok milliárdot követel a veszteségekért cserébe az államtól.

Orosz cégek igen erősen érdekeltek a paksi atomerőmű harmadik blokkjának felépítésében.

A magyar állam szeretné, ha orosz tőkeinjekció(ka)t kapna a magyar gazdaság, legalább államkötvények nagyarányú vásárlása révén.

Gáz- és olajfogyasztásunk meghatározó szállítója: Oroszország.

Nem csak a dunaújvárosi vasmű jelent kaput az orosz-ukrán tulajdonosoknak az Európai Unió védett piacára: az ISD-konszernnek vannak gyárai Lengyelországban is. Éppen egy ilyen gyár termékeivel helyettesítik tavaly decembertől a bezárt Lőrinci Hengermű lemezeit.

Nem kételkedem abban, hogy (amint ez a minap elhangzott) a magyar kormány megpróbál nyomást gyakorolni a vasműben főtulajdonos  orosz bankra-kormányra a vasműbeli kohászat fenntartása, korszerűsítése érdekében.

Mi lesz a vasmű jövője?

Abban kételkedem, hogy ez a nyomásgyakorlás a fentebb ismertetett körülmények között eredményes lehet.

Hiszen emlékezzünk: amikor a Dunaferr érdekvédelmi szervezetei tavaly ősszel, a megfeneklett bértárgyalások előmozdítása érdekében megszerveztek maguknak egy utat Alcsevszkbe, közvetlenül tárgyalni az egyik tulajdonossal az itteni, saját bevallásuk szerint semmire sem felhatalmazott vezetők helyett,  ott minden előkészítés dacára egyszerűen faképnél hagyták őket.

S valójában ki a főtulajdonos, ha a pénzügyeket Moszkvából, a termelést Alcsevszkből irányítják?

Kételkedem abban is, hogy a magyar állam visszavásárolja a vasműt az orosz tulajdonostól. Minek adná el a tulaj, ha szüksége van a meleghengerműi, hideghengerműi,  lemezgyártói kapacitásra?

De ha eladja, újra ott a privatizáció előtti gond: ki fog befektetni a vasműbe a  kohászati  korszerűsítés érdekében? Ki fogja kifizetni a tartozásokat?