Védelem gyerekszemmel - Rekordszámú alkotás érkezett felhívásunkra

Az alkotások szemlézésre Fehérvári Tamás esztétát, a Kortárs Művészeti Intézet munkatársát kértük fel. A szakembertől egy gyors összegzést is kértünk a zsűrizés után.

– Örömteli, hogy ilyen sok pályamű érkezett a Hírlap szerkesztőségébe, azonban elgondolkodtató, hogy a beadott munkák alapján nem pusztán a gyerekek kritikai attitűdje érhető tetten a témával kapcsolatban, de a pesszimizmusuk is. A „védett növények és állatok” kifejezés legtöbbjük számára nem biztonságérzetet sugall, hanem a védtelenség, kiszolgáltatottság állapotát társítják hozzá, és a hiábavaló igyekezetünkét, hogy ez ellen tegyünk valamit. Már, ha egyáltalán tenni akarunk... Legtöbbjük úgy látja, hogy a felnőtt társadalom problémához való hozzáállása minimum felületes – fogalmazott a beérkezett pályamunkák alapján Fehérvári Tamás, aki elárulta, műértő szemmel is igazi alkotások születettek, amelyek egy valós helyzetre reagálnák.

Fehérvári Tamás esztéta, a Kortárs Művészeti Intézet munkatársa szemlézi a lapunk felhívására beérkező pályamunkákat (Fotó: Lázár Zsolt)

– A pályaművek egy része azonban pozitív kisugárzású – ám ezek javarésze is csak egy (ritkán több) kedves állatfigura megjelenítésével éri el ezt a hatást. Azonban a szériába sorolható munkák között is akad olyan, amely végül elbizonytalanítja a nézőt. A DH által megadott téma gyakran követeli ki magának, hogy a képtérbe szövegek is kerüljenek. Ezek a szlogenek („Védd az állatokat!”, „Ők is köztünk élnek!” stb.), ám akad köztük néhány igen fantáziadús is, amelyek még természetvédelmi kampányokban is megállnák a helyüket. Szabó Nikolett, az alapi Arany László Általános Iskola 3. osztályos tanulója megálmodta, majd meg is rajzolta az állatok összehangolt, világméretű tüntetését, amelyen többek között „Nem adom a zsírom!” és „Nincs több medvetánc!” feliratú transzparensekkel tiltakoznak a védett állatok testi-lelki kizsákmányolása ellen – mondta el a KMI munkatársa.

Örök kérdés: a szülő neveli gyermekét, vagy épp fordítva, a fiatalság próbálja terelgetni a belefásult ősöket. Kérdésünkre tűpontos választ ad a lapunk által meghirdetett pályázat eredménye. Gyermekeink érzik, látják, hogy a környezetvédelem, vagy a védett állatok és növények tekintetében legtöbbször csak lelkiismeretünket gyógyítjuk, az igazán hasznos lépésekre, önkorlátozásokra csak nagyritkán szánjuk rá magunkat. Főként nem elveink, hanem egyre apadó pénztárcánk miatt. Talán gyermekeink e téren is jobbak lesznek.