Veszélyben az acéliparunk!

Eddig sem érkezett túl sok jó hír az európai acéliparról - a közelmúltban azonban még az eddiginél borúsabb képet festettek szakértők földrészünk ezen iparágáról. Ami közvetlenül érinti a dunaújvárosiakat is...

Az IndustriAll európai szakszervezeti szövetség úgynevezett Fémalapanyag Bizottsága 2015. november 17-én az olaszországi Tarantóban rendezett ülésén arra a következtetésre jutott, hogy az európai acélipar korábban nem tapasztalt (!) válságban van, amelynek megoldásához rendkívüli intézkedésekre van szükség. Az acélárak továbbra is rendkívül alacsonyak az európai piacot elárasztó, elsősorban kínai tömegtermékek, a globális túltermelés, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok és alulértékelt valuták miatt.

Az elmúlt három hónapban az acélárak 20 százalékkal csökkentek Európában, s továbbra sem utal semmi a csökkenő tendencia megváltozására. A hét éves gazdasági válság 80 ezer munkahely megszűnésével járt ebben az iparágban. Azok az üzemek, amelyek túlélték a válságot, csökkentett létszámmal dolgoznak, mozgásterük korlátozott. A kapacitáscsökkenés miatt az európai üzemek képtelenek kielégíteni a keresletet, amelynek fellendüléséből így az importőrök profitáltak.

Ehhez jönnek még a magas energiaárak, a környezetvédelmi és éghajlatpolitikai előírások, amelyek tovább rontják az európai acélgyártók versenyképességét globális szinten, valamint a gazdaságpolitikai megszorító intézkedések. S ezzel még nincs vége a rossz előjeleknek!

Ha Kína megkapja a piacgazdasági státust a világkereskedelemben, akkor minden nehézség nélkül el fogja árasztani termékeivel Európát: hiszen termelési többletkapacitása kétszerese az európai acéliparnak. A kínai export két év alatt megduplázódott és 2015-ben meghaladta a 110 millió tonnát.

Az acélpiacon uralkodó globális zavarra és az acélipar nyilvánvaló válságára az Európai Uniónak a WTO-szabályokkal összhangban lévő (WTO: világkereskedelmi szervezet) sürgősségi védőintézkedéseket kell hoznia, illetve a beruházási igényekhez alkalmazkodó politikát kell folytatnia a szektorban.

A szigorú állami támogatási szabályozások ellenére számos tagállam közbelépett, hogy támogassa ezt a stratégiai jelentőségű iparágat, amely az egész európai feldolgozóipar gerince.

Az állami beavatkozásoknak számos formáját lehetett megfigyelni: a kutatás-fejlesztési beruházások támogatása, az energiahatékony technológiák bevezetésének támogatása, a munkavállalók egészségügyi és biztonsági feltételeinek javítását célzó beruházások támogatása, a közvetett energiaköltségek kompenzálása, hitelgaranciák, állami tőkebefektetések vagy éppen átmeneti visszaállamosítás.

A kompetenciák fenntartása érdekében különböző intézkedésekre került sor: részleges munkanélküliség, rövidített munkaidő, támogatások a személyzet helyettesítésére, szolidaritási szerződések.

Mindez azonban nem tűnik elegendőnek. Uniós szintű válaszlépésekre van szükség! Strukturális intézkedések nélkül nagy a veszélye annak, hogy ez az iparág el fog tűnni.

A dunaújvárosi vasművet is sújtják az évek óta tapasztalt acélpiaci jelenségek

Az IndustriAll Europe a következő intézkedéseket javasolja:

- A tisztességes versenyfeltételek biztosítása a kereskedelemvédelmi eszközök alkalmazásával, valamint (dömping elleni panasz esetén) a hosszú vizsgálati szakasz csökkentése a megelőző tarifális intézkedések gyors elfogadása érdekében.

- Kína esetében a piacgazdasági státus odaítélésének elutasítása mindaddig, amíg meg nem felel az uniós követelményeknek.

- Biztosítani, hogy az éghajlat- és energiapolitika, s különösen az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének reformja nem ró további költségeket a leghatékonyabb acélgyárakra mindaddig, amíg más jelentős gazdaságok nem tesznek hasonló erőfeszítéseket az éghajlatváltozás elleni küzdelem során.

- Gazdasági visszaesés esetén ideiglenes intézkedések bevezetése az acéliparban a munkavállalók megőrzése és a termelési kapacitások fenntartása céljából.

A nemzeti, regionális és európai alapok lehető legjobb kihasználása a válság által különösen érintett munkavállalók támogatására, az acélipari szektor számára pedig ugyanilyen hozzáférés biztosítása ezekhez az alapokhoz.

Mindazonáltal, hangsúlyozza a szervezet közleménye, figyelembevéve a válság méretét, és azt, hogy az alapvetően Európán kívülről ered, meg kell fontolni a WTO-szabályokkal összhangban álló védőintézkedések bevezetését. Ezek egy átmeneti időre garantált minimális árat állapítanának meg az összes európai acéltermék számára, s így lehetővé tennék, hogy az EU kereskedelmi partnereivel, különösen Kínával hosszútávú megoldásokat keressen.