Világzene öt zenepedagógus tolmácsolásában a Quintiától

A zenei világutazás egyik balkáni etapja, horvát népdalt énekel (balról) Pocsai Mária, Beke Bea, Németh Irma, Péter Kata és Kurina Laura (Fotó: Lázár Zsolt)

A harmadik, szombati-nőnapi koncertjük pedig bebizonyította, hogy két dolgot már egészen biztosan kinőttek. Az egyik a Bartók aulája, amelynek nézőterére a rendezők még jóval az eredetileg meghirdetett kezdés után is csak hordták a pótszékeket, s a színpad sem éppen a kényelmes mozgást szolgálta. Különösen a zárószámnál, amikor a Szaxophone Bird Banddel közös produkcióval búcsúztak bő órás műsoruk végén.

Vagyis: búcsúztak volna, mert a közönség valahogy nem akart még kiszakadni a Quintia-miliőből. Ami pedig a repertoár túlnövését is felveti: több mű nem lévén, önismétlésbe nem akartak bocsátkozni. Talán, hogy  maradjon meg minden hang úgy a közönségben, ahogy ott egyszer elhangzott. Vannak érzések, amit az ember, ha egyszer nehezen ki is mond, de nem szívesen ismétel...