Hírek

2015.08.24. 16:40

Virágzó élet volt a Kisvenyim pusztán egykor...

Kisvenyim - Ahol nagy a szeretet, ott mindig történnek csodák! Ilyen csoda volt Kisvenyim pusztán a közelmúltban: szép környezetben beszélgetett 50-60 ember, aki valaha ott lakott.

Körmendi Erzsébet

Kisvenyim pusztán születettek jöttek össze egy kis múltidézésre lakóhelyükön, Király György kezdeményezésére. A főszervező utólag elmesélte lapunknak:

- A nagy meleg ellenére a vártnál is többen jelentek meg az enyheséget adó diófák árnyai alatt. Ami ezután következett, az szavakkal elmondhatatlan. Mivel sokan évtizedek óta nem találkoztak, így hosszú percek teltek el egymás keresésével, felismerésével és átölelésével. Az öröm és a bánat könnyei mosták a jelenlévők arcát, szívek szorultak össze, hiszen itt minden, emlékek sorozatát ébresztette fel bennük. Felnőttként, őszülő hajjal, de egy pillanatra újra kicsiny gyerekké válva léptek be az iskola egykori tantermébe, ahol nemcsak a diákéveket idézték fel, hanem egy perces néma felállással, mécseseket gyújtva emlékeztek meg azokról, akik már nem lehettek közöttük.

Király György elmondásából tudjuk, hogy valamikor virágzó életet éltek Alsó- és Felső-Kisvenyimen, ami uradalmi birtok volt. Hagyó Kovács Béla intéző a Zirci Apátság képviselőjeként irányította a gazdaságot. Virágzó belterjes gazdálkodás folyt, főként növény- és állattenyésztéssel. A két helységben, illetve fennhatóságán 15 kút, iskola, bolt, kastély, gazdasági épületek, lóvontatású vasút és sorlakások voltak. A két településen (fénykorában) 100-nál is többen éltek. A háború utáni földosztáskor szétosztották a földeket a helyieknek és az úgynevezett telepeseknek, 20 család jött, főként Heves megyéből a jobb élet reményében Kisvenyimre. Aztán jött a téeszesítés, és Felső-Kisvenyimet elcserélték a Sismándi ÁG földjeivel, és az ott lakók leköltöztek Alsó-Kisvenyimre, ahol a tanítók, Várkonyi Ferenc és felesége élénkséget, színt vittek a település életébe. Nívós sportpálya volt, már akkor nívós tornaversenyekkel, továbbá színjátszókör, előadásokkal, kirándulások, felolvasó estek, rádió riport a településről... és még sorolhatnánk.

Kisvenyim közigazgatásilag iskolájával és téeszével együtt Mezőfalvához (Hercegfalva) tartozott, ahova körülbelül öt kilométeres földút vezetett.

Aztán szép lassan kezdett ellaposodni minden a pusztán. A téesz nyereségnélküli gazdálkodása miatt az emberek elkezdtek elvándorolni, visszamenni a régi falujukba. Egyre apadt a lélekszám, pedig a tanítóék kijárták a villanyt is, sőt később már szilárd útburkolat kötötte össze a falut Dunaújvárossal, és rendszeres buszjárat is volt. Ahogy csökkent a lakók száma, úgy bontottak el egy-egy házsort. A végén már csak 10 -12 család élt Kisvenyimen. A bolt megszűnt, a tanítóék is nyugdíjba mentek az iskola is bezárt. A végső döfés a rendszerváltás körül volt, amikor is a szorult helyzetben lévő téesz eladta a tanyát és körülötte lévő földeket.

A régi lakók közül, már csak hárman élnek a totyaházban .

- Nincs olyan megkeményedett szív, mely el ne szorulna olykor a visszajáró múlt látomásaitól. Bárhol is születtünk, nem maradhatunk érzéketlenek azon a helyen, ahol az anyai kéz ringatott. A lelkünk húrjai nem kophatnak el annyira, hogy ilyen emlékek érintésére legalább egy meg ne rezzenne - tette hozzá Korály György.

A múlt, az emlékek idézésével elfelejtődött a nagy meleg Kisvenyimen. A szinte romos iskola udvarán újra élték ifjúságukat ezek az emberek. Senki nem érdekelt, hogy nincs folyóvíz, áram, csak az emlékek és az ott élt, már eltávozott lelkek. Mert ők ott voltak! Értük égtek a gyertyák, a tanítókért és a találkozón megjelent emberek szüleiért. A gyertyákkal köszönetüket fejezték ki, hogy itt élhettek, akkor, egy csodálatos közösségben.

 

 

 



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!