Volt idő megismerni egymást! - Interjú Rade Drobac budapesti szerb nagykövettel

- Ön látta már ezt a kiállítást?

- Ezt és itt még nem, de azt a gyűjteményt, amiből a dunaújvárosi tárlatot is összeállították, már többször is láttam Belgrádban. Elejétől a végéig. A gyűjtemény korábbi igazgatója a barátom, így alaposan megismerkedhettem ezekkel a tárgyakkal, amelyekhez mind, kivétel nélkül tartozik egy diplomáciai történet is. Mivel pedig ez a szakmám, különösen érdekelt a gyűjtemény.

- Melyik a kedvenc tárgya a kiállítottak közül?

Egy-egy tárgyat nem tudok kiemelni közülük. Inkább az egésznek az atmoszférája hat a látogatókra szerintem, az a miliő, ami egyben jelez egy teljes korszakot is a történelemben. Mégpedig a Tito vezette Jugoszlávia korszakát.

- Ön ismerte személyesen Titót?

- Nem fogtam vele kezet, ami azt illeti, mivel még egészen fiatal ember voltam 1980-ban, amikor meghalt. Kezdő diplomataként szolgáltam, a külkapcsolatok közül elsősorban a kultúra és az oktatás volt a szakterületem. De egyszer benne voltam tagként egy delegációban, amit ő vezetett, így, ha távolról is, de elmondhatom, hogy ismertem Joszip Broz Titót. Amikor meghalt, ott voltam a temetésén, annyi más emberrel együtt. Nem csak a tömeg volt hatalmas, hanem a diplomáciai küldöttségek száma is példátlanul magas volt! Az egész világról jöttek uralkodók, államelnökök, miniszterelnökök, küldöttségek Belgrádba. Tito az el nem kötelezett országok egyik vezetőjeként elismert személyiség volt az egész világon.

Rade Drobac (balra), Szerbia budapesti nagykövete Farkas Lajos múzeumigazgatóval a megnyitón (Fotó: Zsedrovits Enikő)

- A megnyitó beszédekben halhattunk rövid összefoglalót Tito működéséről. Kétségtelen, hogy az ő személyisége összetartotta az egykori Jugoszláviát, ami halála után nem sokkal, alig egy évtizeddel később szétesett. Kellene most is egy Tito, hogy újra lehessen egységes Jugoszlávia?

- Nem kell, hogy legyen ilyen ember: a mai helyzetben nincs szükség erre. Nincs ilyen igény, hogy az egykori Jugoszlávia népeit újra összefogja valaki. A népek között több hasonlóság és különbség van. Az alap, hogy minden nép folytassa a maga életét, önállóan, és mégis együttműködve másokkal. A különbségek triviálisak, és mindig előjönnek, ezek könnyen felboríthatnák a szoros együttélést. Az a lényeg, hogy minden nép megtalálja a maga harmóniáját.

- Mióta dolgozik Ön Magyarországon, és tervei szerint meddig marad?

- 2013-ban érkeztem Budapestre nagykövetként, és a szolgálati időm 2017-ig tart.

- Hogy érzi magát nálunk?

- Mintha otthon lennék! Szomszédos országok a mieink, a gondolatok és a problémák nagyrészt hasonlók. Akadnak különbségek is természetesen, de hosszú történelmünk során volt idő és alkalom bőven, hogy jól megismerjük egymást. Népeink is keveredtek: amikor Dunaújvárosba készültem, örömmel értesültem róla, hogy az itteni őslakók egy része délszláv származású ember! Ez érthetővé tette számomra azt is, hogy miért van itt ilyen nagy érdeklődés a kiállítás iránt. Jobb itt dolgoznom, mint távolabbi országokban lenne!

A pentelei, dunaújvárosi délszlávokat, főként szerbeket és horvátokat feltűnően sokan és sokat emlegették az Intercisa Múzeum kiállításának megnyitóján a rangos vendégek.

Lám, váratlannak tűnő helyzetekben, alkalmakkor is nagyon hasznosak lehetnek azok a példamutató kapcsolatok, amit az itt egymás mellett, vagy inkább: egymással élő népek, nemzetiségek kialakítottak! Különösen, hogy a helyi szerbek és horvátok sok évtizede egy és ugyanazon egyesületben őrzik kultúrájukat!

Erre okkal lehetünk büszkék és ugyancsak okkal állíthatjuk példaként mások elé!